 |
II.
FÜGGELÉK
A Magyar Püspöki Konferencia Kiegészítő
Szabályai Az Egyházi Törvénykönyvhöz
1. cikkely
A lektorok és akolitusok tulajdonságairól és koráról (230.
kán. 1. §)
Azok (230. kán. 1. §), akiket az Egyház a lektori és az
akolitusi szolgálatra kiválaszt, csak akkor nyerhetik el
megengedetten liturgikus avatással ezeket a szolgálatokat
– ha nagykorúak,
– fizikailag és pszichológiailag egészségesek,
– részesültek a bérmálás szentségében,
– semmilyen törvényesen kiszabott vagy kinyilvánított
egyházi büntetés alatt nem állnak,
– példamutatóan teljesítik vallási kötelezettségeiket,
– érettségi bizonyítvánnyal vagy a megyéspüspök megítélése
szerint megfelelő műveltséggel rendelkeznek,
– a megyéspüspök megítélése szerint megfelelő hittani
tudással bírnak,
– a szolgálatuk ellátásához megvannak a szükséges
liturgikus ismereteik,
–írásban kérik a püspöktől az illető szolgálatot,
–írásban kifejezik készségüket Isten népének, az Egyháznak
szolgálatára,
–írásban ígérnek engedelmességet püspökük és (működésük
részletei tekintetében) plébánosuk iránt.
A szükséges tulajdonságok megléte a megfelelő okiratokkal
és plébánosi ajánlólevéllel igazolandó. Ha ezeken kívül a
megyéspüspök szükségesnek ítéli, a kijelölt
alkalmasságáról előtte vagy megbízottja előtt tett vizsga
útján is bizonyosságot szerezhet.
2. cikkely
Az állandó diakónusok zsolozsmakötelezettségéről (276.
kán. 2. § 3)
Az állandó diakónusok részére a MKPK előírja a laudes és a
vesperás napi imádkozásának a kötelezettségét (vö. 276.
kán. 2. § 3).
3. cikkely
A klerikusok öltözködéséről (284. kán.)
A klerikusi öltözködés általános irányelve a következő:
Liturgikus szolgálatban a liturgikus előírások kötelezőek.
Más alkalommal az öltözet reverenda vagy papi civil,
vagyis fekete vagy sötét színű öltöny kolláréval.
4. cikkely
A papi szenátus szabályzatáról (496. kán.)
A papi szenátus szabályzatának világosan meg kell
határoznia a tanács természetét és illetékességét: célját
és feladatát; azt, hogy kik a tagjai: ezek számát és
kiválasztásuk módját; azt, hogy milyen módon érvényesül a
tagok kiválasztásában a reprezentativitás; a szenátus
eljárási módját: az egyes tagok feladatát, az ügyrend és
az akták elkészítését, az esetleges munkabizottságokat, a
szabályzat megváltoztatásának módját. Egyebekben a Püspöki
Konferencia egyelőre elegendőnek ítéli annak szem előtt
tartását a szabályzatok elkészítésekor, amit erről a Codex
Iuris Canonici elrendel.
5. cikkely
A nyugalmazott plébánosokról (538. kán. 3. §)
A nyugalmazott plébánosok lakását, nyugellátását és
segélyezését minden egyházmegye biztosítja az erre a célra
létesített egyházmegyei alap felhasználásával.
6. cikkely
A keresztény tanítás előadásáról a rádióban és a
televízióban, valamint a klerikusok és a szerzetesek
közreműködéséről ilyen adásokban (772. kán. 2. § és
831. kán. 2. §)
A rádió és a tv katolikus adásainak az összeállítását,
vezetését a Püspöki Konferencia által megbízott személy
látja el.
Más alkalmakkor a rádió vagy a televízió nyilvánossága
előtt a katolikusok felelősséggel képviseljék az Egyház
tanítását. Ha más vallásúakkal vagy világnézetűekkel
folytatandó dialógusról van szó, a benne részt vevő papok
vagy szerzetesek előzetesen kérjék ki saját főpásztoruk
véleményét.
Ha hittel és erkölccsel kapcsolatos témában tartós
szereplési megbízásról van szó, ehhez a klerikusok számára
főpásztoruk hozzájárulása vagy megbízása szükséges. A
szerzeteseknek ezen kívül – ha ez az ordinárius nem maga a
szerzetes elöljáró – saját illetékes elöljárójuk
engedélyére is szükségük van, saját joguknak megfelelően.
7. cikkely
Az örökbe fogadott gyermekek anyakönyvezéséről (877. kán.
3. §)
Az örökbe fogadott gyermekek keresztelésének
anyakönyvezésekor a következőképpen kell eljárni:
a) Ha az örökbefogadás és annak állami anyakönyvezése a
kereszteléskor már megtörtént, a plébános az örökbe fogadó
szülők adatait a szülők rovatába írja be. A feljegyzések
rovatába pedig beírja, hogy a szülők a megkereszteltet
örökbe fogadták. Ha a természetes szülők ismertek, az ő
adataikat is feljegyzi ebbe a rovatba.
b) Ha az örökbefogadásra a keresztelés után, de az
anyakönyv év végi lezárása előtt kerül sor, a plébános a
feljegyzések rovatába jegyzi be az örökbe fogadó szülők
adatait.
c) Az anyakönyv év végi lezárása után a plébános csak az
Egyházmegyei Hatóság engedélyével vezetheti be az örökbe
fogadó szülők adatait az anyakönyvbe.
8. cikkely
A szentgyónás helyéről (964. kán. 2. §)
Minden templomban vagy kápolnában legyen meg a
hagyományosan használt gyóntatóhely, vagyis a
gyóntatószék, a gyónó és a gyóntató közti rögzített
ráccsal. Ezeken kívül, de nem helyettük, ki lehet
alakítani a templommal kapcsolatos olyan helyiségeket
(gyóntatószoba, üvegezett ajtóval), ahol az Ordo
Paenitentiae-ben leírt teljes szentségi rítust
lefolytatják. A hagyományos gyóntatószékre jellemző
diszkrécióra itt is ügyelni kell. A gyóntatószobában
ajánlatos feszületet kifüggeszteni, hogy a gyónó
ráláthasson, a gyóntató számára pedig helyezzék el a
feloldozás formuláját. Ezeket a gyóntatóhelyeket nem
szabad ettől a szentségtől idegen célokra alkalmazni. A
gyóntatószéktől különböző gyóntatóhelyeket csak azokban az
esetekben használják, mikor a hívők kifejezetten kérik.
9. cikkely
Az eljegyzés módjáról (1062. kán. 1. §)
A magyarországi helyi egyházjog előírja a jegyesek
naplójának vezetését. A házasságkötési szándék
bejelentését ebben a naplóban kell rögzíteni, az 1062.
kánon 2. §-ának tiszteletben tartásával.
10. cikkely
A jegyesvizsgálatról és a hirdetésekről (1067. kán.)
A jegyesvizsgálatnak ki kell terjednie mindenre, ami a
házasság érvényes és megengedett megkötését akadályozhatja
(vö. 1066. kán.).
A szabad állapot bizonyítására új keletű, szabad állapotot
igazoló keresztlevelet kell kérni. Szükség esetén más
okmányok is kérhetők.
A megengedettséghez szükséges feltételek vizsgálatakor
szem előtt kell tartani, hogy
– a lakóhely nélküliek,
– a világi törvények szerint egymással házasságkötésre nem
jogosult személyek,
– egy korábbi együttélés alapján egy másik fél vagy
gyermek iránt természetes kötelességekkel terheltek,
– a katolikus hitet közismerten elhagyott személyek,
– az egyházi cenzúrával sújtottak,
– a nem önjogú kiskorúak, akiknek szülei a házasságról nem
tudnak vagy ellenzik azt,
– a képviselő útján házasságot kötők esetében az
ordinárius előzetes engedélye szükséges az egyházi
házasságkötéshez (1071. kán.), hacsak szükséghelyzet nem
áll fenn.
Olyan személy házasságkötésekor, aki a katolikus hitet
közismerten elhagyta, ugyanolyan biztosítékok szükségesek,
mint a vegyes házasságok előtt (1071. kán. 2. §, vö. 1125.
kán.). A vallás gyakorlatának puszta hiánya még nem
tekinthető a katolikus hit közismert elhagyásának.
A hirdetések a házasságkötés előtt a továbbiakban nem
kötelezőek. Ahol azonban a hirdetés élő szokás és a
plébániai közösség eseményének számít, ajánlatos továbbra
is fenntartani. Mivel azonban ez már nem szigorúan
kötelező, elhagyásához felmentésre nincs szükség. Így
ilyen címen taxa sem szedhető.
11. cikkely
A vegyes házasságokról (126. kán., 1127. kán. 2. §)
I.
A Püspöki Kar előírja, hogy a katolikus fél ígérete
írásban történjék a következő formula szerint:
Jegyzőkönyv
ad..........sz.
Készült..........év..........hó..........napján
a.................................
Plébánia Hivatalban.
1. Alulírott...........................r. k. vallású,
Isten és a katolikus Egyház
színe előtt kijelentem, hogy katolikus vallásomhoz
mindenkor hű leszek és annak buzgó gyakorlásával családom
előtt jó példát adok.
2. Ezenkívül tudatában vagyok annak, hogy mint katolikus
kereszténynek kötelességem születendő gyermekeimet a
Katolikus Egyházban kereszteltetni és nevelni. Őszintén
ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy
kötelezettségemnek eleget tegyek.
Alulírott..................-i plébános igazolom, hogy N.
N. nem katolikus je
gyesnek a katolikus jegyes fenti ígéretéről tudomása van.
P. H.
II.
Fenti jegyzőkönyvre hivatkozva kell a felmentést, illetve
engedélyt kérni az ordináriustól.
III.
Az I. pontban közölt jegyzőkönyv 2. bekezdése, vagyis a
gyermek katolikus keresztelésére és nevelésére vonatkozó
rész kimarad, ha gyermek születése (időskor, betegség
miatt) már nem várható.
IV.
Ha esetleg a házasulandók között, vegyes házasság esetén,
egészen súlyos nehézség merülne fel az ellen, hogy a
kánoni formát megtartsák – pl. a felek súlyos, másként meg
nem oldható lelkiismereti konfliktusa, a nem katolikus fél
leküzdhetetlen ellenállása, a nem katolikus fél
hozzátartozóinak súlyos ellenkezése, a tisztán polgári
házasságkötés veszélye és más hasonló okok –, akkor a
plébános az indokok ismertetésével az ügyet terjessze fel
a katolikus fél saját helyi ordináriusához, aki rendkívüli
esetekben felmentést adhat a kánoni forma alól, de a
házasságkötéshez valamilyen vallásos szertartás is
járuljon. A házasság érvényességéhez viszont ilyenkor csak
az a szükséges, hogy valamilyen nyilvános formát
alkalmazzanak (1127. kán. 2. §). Az ordináriusnak a
felmentés megadása előtt, ha az esküvőre nem az ő
területén kerül sor, ki kell kérnie a tervezett
házasságkötés helye szerinti ordinárius véleményét is.
V.
Ha a IV. pont szerint a házasulandók a kánoni forma alól
felmentést kérnek, a lelkipásztor a következőket tartsa
szem előtt:
A házasságkötés előtt:
1. A katolikus plébánián kell jelentkezni: itt végzik a
jegyesvizsgálatot és a jegyesoktatást.
2. Itt vegyék fel a jegyzőkönyvet a születendő gyermekek
katolikus kereszteléséről és neveléséről.
3. Az ordináriushoz küldött felterjesztés tartalmazza:
a) A kérvényt a vegyes vallású házasság engedélyezéséről,
ill. a valláskülönbség akadályának felmentéséért és a
forma alól való felmentésért. A kérvény a személyi
adatokon kívül jelezze azt is, hogy a felek tudatában
vannak annak, hogy házasságukat a Katolikus Egyház
érvényesnek tekinti; közölje azt is, hogy hol, mikor kötik
meg a házasságot; milyen vallási szertartást terveznek.
b) A katolikus fél ígéretéről felvett jegyzőkönyvet.
c) Ezekhez járul a plébános irata, mely a következőket is
tartalmazza:
1° mi az a súlyos ok, ami miatt a forma alóli felmentést
kérik a felek;
2° mit tett azért, hogy a kánoni forma megtartassék;
3° részt fog-e venni mindkét fél a jegyesoktatáson,
amelyen megmagyarázza nekik a katolikus házasság lényeges
tulajdonságait és azt, hogy a forma alóli felmentéssel
kötött házasság katolikus szempontból érvényes lesz.
12. cikkely
A hívok anyagi hozzájárulásáról (1262. kán.)
Magyarországon a hívők önkéntes hozzájárulás útján vesznek
részt az Egyház anyagi szükségleteinek fedezésében. Erre a
hozzájárulásra nézve az az irányelv, hogy ez a kereső
tagok évi átlagkeresetének egy százaléka (1%) legyen. A
megyéspüspökökre tartozik, hogy ennek a hozzájárulásnak a
megfizetését az 1262. kán. 2. §-a szerint sürgessék.
13. cikkely
A rendkívüli vagyonkezelésnek számító ügyletekről (1277.
kán.)
Az 1277. kánon szerinti rendkívüli vagyonkezelés körébe
tartozónak kell tekinteni az alábbi ügyleteket:
a) Örökségek vagy ajándékok elfogadása, amennyiben azokhoz
teher vagy meghagyás járul.
b) Kezesség vállalása idegen kötelezettségekért.
c) 100 000 USD értéket meghaladó kölcsön felvétele.
d) Adásvételi vagy megbízási szerződések kötése, ha az
egyes szerződésben szereplő érték a 100 000 USD-t
meghaladja.
e) Egyházi vagy állami jog szerint elismert intézmények
(önálló szervezeti egységek) létesítése, átvétele,
megszüntetése vagy átadása.
14. cikkely
Az elidegenítések alsó és felső értékhatáráról (1292. kán.
1. §)
A Püspöki Konferencia úgy rendelkezik, hogy a hivatalos
egyházi jogi személyek állandó vagyonához (törzsvagyon)
tartozó dolgok elidegenítéséhez az 1292. kán. 1. §-a
szerinti hatóság engedélye szükséges, ha a dolog értéke 10
000 USD-nál nagyobb.
Ha a dolog értéke meghaladja az 1 millió USD-t, a
fentieken kívül még az Apostoli Szentszék engedélye is
szükséges az elidegenítéshez (vö. 1292. kán.
2. §).
15. cikkely
Az egyházi tulajdon bérbeadásáról (1297. kán.)
A bérbeadásról mindig írott szerződést kell kötni. Az
ordinárius engedélye szükséges hozzá, ha azok a
megyéspüspök fennhatósága alá tartozó egyházi jogi
személyek tulajdonában vagy használatában vannak. Egyéb
egyházi jogi személyek ingatlanainak bérbeadásához annak
az egyházi hatóságnak az engedélyét kell kikérni, mely alá
az illető jogi személyek tartoznak. A bérleti szerződések
megkötésekor gondosan követni kell a hatályos állami
jogszabályokat.
16. cikkely
Az anyakönyvekről (535. kán. 1. §)
A magyarországi egyházmegyékben az egyetemes jogban
előírtakon kívül kötelező a bérmáltak plébániai
anyakönyvének vezetése is.
17. cikkely
A bérmálandók életkoráról (891. kán.)
A Püspöki Konferenciának az a döntése, hogy lehetőleg ne
engedjük 12-14 év előtt a fiatalokat a bérmálás
szentségének a vételéhez.
18. cikkely
A házasságkötés saját szertartásáról (1120. kán.)
Jelenleg nem szükséges a jóváhagyott liturgikus könyvektől
eltérő új, sajátos házasságkötési szertartás kiadása.
19. cikkely
Egyes ünnepek eltörléséről vagy vasárnapra helyezéséről
(1246. kán. 2. §). Az Istentiszteleti és Szentségi
Kongregáció által 2013. IV. 10-én jóváhagyott (Prot. N.
516/12/L) módosító rendelkezés alapján
1. A korábbi parancsolt ünnepek közül kettő vasárnapra
került, mégpedig:
a) Urunk mennybemenetele Húsvét 7. vasárnapjára,
b) Úrnapja a Szentháromság főünnepe utáni vasárnapra.
2. Öt ünnep, úgymint Karácsony (dec. 25.), Újév (jan. 1.),
Vízkereszt (jan. 6.), Nagyboldogasszony (aug. 15.) és
Mindenszentek (nov. 1.) megmarad eddigi napján mint
parancsolt ünnep.
3. Végül három ünnep, nevezetesen Szeplőtelen Fogantatás
(dec. 8.), Szent József (márc. 19.) és Szent Péter és Pál
apostolok (jún. 29.) nem parancsolt ünnepek.
20. cikkely
Az általános feloldozásról (961. kán. 2. §)
A Magyar Püspöki Kar álláspontja szerint az általános
feloldozáshoz szükséges súlyos szükség nálunk
gyakorlatilag sohasem fordul elő, tehát az általános
feloldozás csak a 961. kán. 1. § 1. szerinti fenyegető
halálveszélyben adható meg indokoltan. Ha egész rendkívüli
esetben – a halálveszélyen kívül – az általános feloldozás
mégis „súlyosan szükségesnek” bizonyulna, arra egyedül a
megyéspüspök előzetes megítélése alapján kerülhet sor.
|
