The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

V. KÖNYV

AZ EGYHÁZ ANYAGI JAVAI

 

II. CÍM

A JAVAK KEZELÉSE

(Kánon 1273 – 1289)

 

1273. kán. - A római pápa a kormányzati primátus alapján az összes egyházi javak legfőbb igazgatója és kezelője.

1274. kán. - 1. §. Minden egyházmegyében legyen olyan külön intézmény, mely javakat vagy adományokat gyújt össze abból a célból, hogy az egyházmegye javára szolgálatot teljesítő klerikusok ellátásáról a 281. kán. szerint gondoskodjék, hacsak ez másként nincs megoldva.

2. §. Ahol a klérus társadalombiztosítása még nincs megfelelően rendezve, a püspöki konferencia gondoskodjék arról, hogy legyen olyan intézmény, amely a klerikusok társadalombiztosítását kellőképpen ellátja.

3. §. Az egyes egyházmegyékben - amennyire szükséges - hozzanak létre olyan közös alapot, amellyel a püspök eleget tehet kötelezettségeinek az egyház szolgálatában álló más személyekkel szemben, fedezheti az egyházmegye különféle szükségleteit, és amelyekből a gazdagabb egyházmegyék a szegényebbeket segíthetik.

4. §. A helyi körülményeknek megfelelően, a 2. és 3. §-ban említett célokat jobban el lehet érni egymással szövetkezett egyházmegyei intézmények révén vagy együttműködés útján vagy akár különböző egyházmegyék közti, sőt a püspöki konferencia egész területére szóló megfelelő társulással.

5. §. Ezeket az intézeteket, ha lehetséges, úgy kell megalakítani, hogy a világi jog szerint is el legyenek ismerve.

1275. kán. - A különböző egyházmegyékből származó javakból összetevődő alapot az érdekelt püspökök által megfelelően összehangolt szabályok szerint kezelik.

1276. kán. - 1. §. Az ordinárius feladata gondosan felügyelni mindazoknak a javaknak a kezelésére, melyek a neki alárendelt hivatalos jogi személyekhez tartoznak; megmaradnak azok a törvényes jogcímek, amelyek alapján az ordiná-riust ennél szélesebb körű jogok illetik.

2. §. A jogok, a törvényes jogszokások és a körülmények figyelembevételével, az ordináriusoknak legyen gondja arra, hogy az egyetemes és a részleges jog keretei között külön utasítások kiadásával rendezzék az egyházi javak kezelésének egész ügyét.

1277. kán. - A megyéspüspök az egyházmegye gazdasági helyzetéhez mérten nagyobb jelentőségű vagyonkezelési intézkedések előtt meg kell hogy hallgassa a gazdasági tanácsot és a tanácsosok testületét; ennek a tanácsnak és a tanácsosok testületének beleegyezésére van szüksége, az egyetemes jogban és az alapító okmányokban különlegesen megjelölt eseteken kívül ahhoz is, hogy a rendkívüli vagyonkezelés körébe tartozó intézkedést végezzen. A püspöki konferenciára tartozik annak meghatározása, hogy mely intézkedéseket kell a rendkívüli vagyonkezelés körébe tartozónak tekinteni.

1278. kán. - A 494. kán. 3. és 4. §-ában említett feladatokon kívül a megyéspüspök a vagyonkezelőre bízhatja az 1276. kán. 1. §-ában és az 1279. kán.

2. §-ában szereplő feladatokat is.

1279. kán. - 1. §. Az egyházi javak kezelésére az az illetékes, aki közvetlenül igazgatja azt a személyt, amelyhez ezek a javak tartoznak, hacsak a részleges jog, a szabályzat vagy a törvényes jogszokás másként nem rendelkezik, és épségben hagyva az ordinárius közbelépési jogát a vagyonkezelő hanyagsága esetén.

2. §. Az olyan hivatalos jogi személy javainak kezelésére, melynek a jog, az alapító okmány vagy a saját szabályzata alapján nincs meg a maga vagyonkezelője, az az ordinárius, akinek alá van rendelve, nevezzen ki alkalmas személyeket hároméves időszakra; ezek megbízatását az ordinárius megújíthatja.

1280. kán. - Minden jogi személynek legyen gazdasági tanácsa vagy legalább két tanácsosa, akik a vagyonkezelőt a szabályzat szerint feladatának teljesítésében segítik.

1281. kán. - 1. §. A szabályzat rendelkezéseinek fenntartásával, a vagyonkezelők érvénytelenül hoznak olyan intézkedéseket, amelyek meghaladják a rendes vagyonkezelés határait és módját, hacsak előzőleg az ordináriustól írásbeli felhatalmazást nem kaptak rá.

2. §. A szabályzatban meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek a rendes vagyonkezelés kereteit és módját meghaladják; ha pedig a szabályzat erről hallgat, a megyéspüspökre tartozik, hogy a gazdasági tanács meghallgatása után, meghatározza az ilyen intézkedéseket a neki alárendelt személyek vonatkozásában.

3. §. A jogi személy nem tartozik felelősséggel a vagyonkezelők által érvénytelenül hozott intézkedésekért, kivéve akkor és annyiban, ha és amennyiben a dologból haszna volt; maga a jogi személy felel viszont a vagyonkezelők által törvénytelenül, de érvényesen hozott intézkedésekért, fenntartva kereseti vagy felfolyamodási jogát a vagyonkezelők ellen, akik kárt okoznak neki.

1282. kán. - Mindazok - akár klerikusok, akár világiak -, akik törvényes jogcímen részt vesznek az egyházi javak kezelésében, kötelesek feladatukat az egyház nevében a jog szerint ellátni.

1283. kán. - Mielőtt a vagyonkezelők feladatukat átveszik:

1. esküvel kell kötelezniük magukat az ordinárius vagy megbízottja előtt arra, hogy a vagyonkezelést jól és hűségesen fogják ellátni;

2. általuk aláírandó pontos és részletes leltárt kell készíteni az ingatlanokról, az értékes vagy bármiképpen a kulturális javakhoz tartozó és az egyéb ingóságokról, azok leírásával és becsértékével; a kész leltárt felül kell vizsgálni;

3. ennek a leltárnak egyik példányát a vagyonkezelőség levéltárában, a másikat az egyházmegyei hivatal levéltárában kell őrizni; mindkettőbe be kell jegyezni minden változást, ami esetleg a vagyonban végbement.

1284. kán. - 1. §. Minden vagyonkezelőnek a jó családapa gondosságával kell ellátnia feladatát.

2. §. Ennélfogva köteles:

1. ügyelni, nehogy a gondjára bízott javak bármi módon is elvesszenek vagy kárt szenvedjenek; ebből a célból, ha szükséges, kössön biztosítási szerződéseket;

2. gondoskodni arról, hogy az egyházi javak tulajdona polgárilag érvényes módon biztosítva legyen;

3. megtartani a kánoni és a világi jog előírásait vagy azt, amit az alapító, az adományozó vagy a törvényes hatóság rendelt el, főként pedig ügyelni, nehogy a világi törvények meg nem tartása miatt az egyházat kár érje;

4. a javak jövedelmét és a bevételeket pontosan és megfelelő időben beszedni, biztonságosan őrizni és az alapító szándéka vagy a törvényes előírások szerint használni;

5. a kölcsön vagy jelzálogkölcsön alapján járó kamatokat a meghatározott időben fizetni, és gondoskodni magának a kölcsön összegének megfelelő visszatérítéséről;

6. az ordinárius beleegyezésével, a jogi személy céljaira befektetni azt a pénzt, amely a kiadásokat meghaladja, és hasznosan elhelyezhető.

7. a bevételeket és a kiadásokat tartalmazó könyveket rendesen vezetni;

8. minden év végén számadást készíteni a vagyonkezelésről;

9. kellőképpen rendezni és illő és alkalmas levéltárban őrizni azokat az okmányokat és iratokat, melyeken az egyház vagy az intézmény anyagi javakkal kapcsolatos jogai alapulnak, hiteles másolatukat pedig, ahol ez kényelmesen megtehető, az egyházmegyei hivatal levéltárában letétbe helyezni.

3. §. Nagyon ajánlatos, hogy a vagyonkezelők évente készítsenek előzetes költségvetést a várható bevételekről és kiadásokról, a részleges jogra van bízva azonban ennek elrendelése és beterjesztési módjának közelebbi meghatározása.

1285. kán. - Kizárólag a rendes vagyonkezelés keretein belül, a vagyonkezelőknek szabad az állandó vagyonhoz nem tartozó ingóságokból vallásos célra vagy a keresztény segítő szeretet céljaira adakozniuk.

1286. kán. - A vagyonkezelők:

1. a munkával kapcsolatos megbízások kiadása során tartsák meg pontosan a munkára és a népjólétre vonatkozó világi törvényeket is, az egyház által adott elvek szerint;

2. az alkalmazottaknak igazságos és tisztes bért fizessenek, hogy azok megfelelően fedezni tudják a maguk és családtagjaik szükségleteit.

1287. kán. - 1. §. Az ellenkező szokás elvetésével, azok a bármiféle egyházi javakat kezelő személyek, akár klerikusok, akár világiak, akik a megyéspüspök kormányzati hatalma alól nincsenek törvényesen kivéve, évente kötelesek számadást beterjeszteni a helyi ordináriusnak, aki azt vizsgáltassa át a gazdasági tanáccsal.

2. §. A hívők által az egyháznak adományozott javakról a vagyonkezelők adjanak számot a hívőknek a részleges jogban megállapítandó szabályok szerint.

1288. kán. - A vagyonkezelők hivatalos jogi személy nevében ne indítsanak pert, és ne bocsátkozzanak perbe világi bíróság előtt, hacsak erre saját ordináriu-suktól írásbeli engedélyt nem kaptak.

1289. kán. - Még ha a vagyonkezelésre nem egyházi hivatal címén kötelesek is, a vagyonkezelők a magukra vállalt feladatot nem tehetik le önkényesen; ha pedig a feladatuktól való önkényes megválásból az egyháznak kára származik, kártérítésre kötelesek.

 

top