AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK
AZ EGYHÁZBAN

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

VI. CÍM

A BÜNTETÉSEK ELENGEDÉSE ÉS A KERESETEK ELÉVÜLÉSE

(Kánon 1354 – 1363)

1354. kán. – 1. §. Az 1355–1356. kán.-ban felsoroltakon kívül, ugyancsak elengedhetik az illető büntetést is mindazok, akik a büntetéssel megerősített törvény alól felmentést adhatnak, vagy a büntetéssel fenyegető parancs alól felszabadíthatnak.

2. §. A büntetést elrendelő törvény vagy parancs ezenkívül másokat is felhatalmazhat a büntetés elengedésére.

3. §. Ha az Apostoli Szentszék a büntetés elengedését magának vagy másoknak fenntartotta, a fenntartást szorosan kell értelmezni.

1355. kán. – 1. §. A törvény által rendelt és már kimondott utólag kimondandó vagy kinyilvánított önmagától beálló büntetést, ha nincs az Apostoli Szentszéknek fenntartva, elengedhetik:

1. az az ordinárius, aki a büntetés kimondására vagy kinyilvánítására a pert elindította, vagy személyesen, illetve más által a büntetést határozatilag kimondta vagy kinyilvánította;

2. az elkövető tartózkodási helyének ordináriusa, de – hacsak rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen – az 1. sz.-ban említett ordinárius megkérdezése után.

2. §. A törvény által rendelt és még ki nem nyilvánított önmagától beálló büntetést, ha nincs az Apostoli Szentszéknek fenntartva, elengedhetik:

1. az ordinárius saját alárendeltjeinek;

2. a helyi ordinárius azoknak is, akik területén tartózkodnak, vagy ott követték el a büntetendő cselekményt;

3. bármely püspök, de szentségi gyónásban.

1356. kán. – 1. §. Az olyan paranccsal elrendelt utólag kimondandó vagy önmagától beálló büntetést, melyet nem az Apostoli Szentszék adott ki, elengedhetik:

1. a parancs kiadója;

2. az az ordinárius, aki a büntetés kimondására vagy kinyilvánítására a pert elindította, vagy személyesen, illetve más által a büntetést határozatilag kimondta vagy kinyilvánította;

3. az elkövető tartózkodási helyének ordináriusa.

2. §. Mielőtt az elengedésre sor kerülne, hacsak rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen, meg kell kérdezni a parancs kiadóját vagy azt, aki a büntetést kimondta vagy kinyilvánította.

1357. kán. – 1. §. Az 508. és 976. kán. előírásainak fenntartásával, a gyóntató a ki nem nyilvánított, önmagától beálló kiközösítést vagy egyházi tilalmat tartalmazó cenzúrát belső szentségi fórumon elengedheti, ha a gyónónak nehéz lenne a súlyos bűn állapotában maradnia az illetékes elöljáró intézkedéséhez szükséges időn át.

2. §. Mikor a gyóntató a büntetést elengedi, kötelezze a gyónót visszaesés terhe alatt arra, hogy egy hónapon belül az illetékes elöljáróhoz vagy felhatalmazással rendelkező paphoz forduljon és kövesse annak utasításait; addig is adjon arányos elégtételt, és amennyiben sürgős, írja elő a botrány és a kár helyrehozását; a felfolyamodás a gyóntató útján is történhet a gyónó nevének említése nélkül.

3. §. A veszély megszűntével ugyanilyen felfolyamodási kötelezettség terheli azokat, akiknek a 976. kán. szerint engedték el a kimondott vagy kinyilvánított vagy az Apostoli Szentszéknek fenntartott cenzúrát.

1358. kán. – 1. §. A cenzúra csakis olyan elkövetőnek engedhető el, aki az 1347. kán. 2. §-a szerint a makacssággal felhagyott; aki viszont felhagyott vele, attól az elengedést nem lehet megtagadni, az 1361. kán. 4. § rendelkezésének fenntartásával.

2. §. Aki a cenzúrát elengedi, intézkedhet az 1348. kán. szerint, vagy előírhat vezeklést is.

1359. kán. – Ha valakit több büntetés sújt, az elengedés csak a benne kifejezetten jelzett büntetésekre érvényes; az általános elengedés pedig minden büntetést megszüntet, kivéve azokat, amelyeket a kérvényben a tettes rosszhiszeműen elhallgatott.

1360. kán. – A büntetés kényszer, vagy súlyos félelem, vagy megtévesztés útján kicsikart elengedése magánál a jognál fogva érvénytelen.

1361. kán. – 1. § Az elengedés megadható távollevőnek vagy feltételesen is.

2. §. Az elengedést külső fórumon írásban kell adni, hacsak súlyos ok mást nem indokol.

3. §. Az elengedés kérése vagy maga az elengedés csakis annyiban kerüljön nyilvánosságra, amennyiben ez a tettes hírének védelmére hasznos, vagy a botrány helyrehozására szükséges.

4. §. Az elengedésre nem kerülhet sor, amíg az ordinárius józan megítélése szerint az esetleg okozott kárt a tettes helyre nem hozta; a tettest erre a jóvátételre vagy kártérítésre sürgetni lehet az 1336. kán. 2-4. §-ában említett valamelyik büntetéssel; ez érvényes akkor is, amikor az 1358. kán. 1. § szerint cenzúrát engednek el neki.

1362. kán. – 1. §. A bűnvádi kereset három év alatt elévül, kivéve, ha:

1. a Hittani Kongregációnak fenntartott büntetendő cselekményekről van szó, amelyekre különös szabályok vonatkoznak;

2. az 1. sz. fenntartásával, az 1376., 1377., 1378. kán.-ban, az 1393. kán. 1. §-ában, az 1394., 1395., 1397. kán.-ban és az 1398. kán. 2. §-ában említett büntetendő cselekmények miatti keresetről van szó, mely hét év alatt évül el; vagy az 1398. kán. 1. §-ában említett büntetendő cselekmények miatti keresetről, amely húsz év múltán évül el;

3. olyan büntetendő cselekményekről van szó, melyeket az egyetemes jog nem büntet, és a részleges törvény más elévülési határidőt ír elő.

2. §. Az elévülési idő, ha a törvény másként nem rendelkezik, a büntetendő cselekmény elkövetésének napjától kezdődik, vagy ha a büntetendő cselekmény tartós vagy szokásszerű, megszűnésének napjától.

3. §. Ha a tettest az 1723. kán. előírása szerint megidézték vagy az 1507. kán. 3. §-ában jelzett módon értesítették a vádiratnak az 1721. kán. 1. § szerinti beterjesztéséről, a bűnvádi kereset elévülése három évre felfüggesztődik; ennek a határidőnek a lejártával vagy a felfüggesztődésnek a büntetőeljárás megszűnése miatti megszakadásával, az elévülési idő újra telik, és ez hozzáadódik a már eltelt elévülési időhöz. Ez a felfüggesztődés az 1720. kán. 1. sz.-ának fenntartásával érvényes akkor is, ha a büntetés perenkívüli határozattal való kimondására vagy kinyilvánítására folyik eljárás.

1363. kán. – 1. §. Ha az 1362. kán.-ban említett határidőn belül, melyet a büntető ítélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani, a tettessel nem közölték a bírónak az 1651. kán.-ban említett végrehajtási határozatát, akkor a büntetés végrehajtása iránti kereset elévül.

2. §. Ugyanez érvényes a megfelelő szabályok megtartásával, ha a büntetést peren kívül, határozattal mondták ki.