The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK AZ EGYHÁZBAN

 

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

 

VI. CÍM

A BÜNTETÉSEK MEGSZŰNÉSE

(Kánon 1354 – 1363)

 

1354. kán. - 1. §. Az 1355-1356. kán.-ban felsoroltakon kívül, ugyancsak elengedhetik az illető büntetését is mindazok, akik a büntetéssel megerősített törvény alól felmentést adhatnak, vagy a büntetéssel fenyegető parancs alól felszabadíthatnak.

2. §. A büntetést elrendelő törvény vagy parancs ezenkívül másokat is felhatalmazhat a büntetés elengedésére.

3. §. Ha az Apostoli Szentszék a büntetés elengedését magának vagy másoknak fenntartotta, a fenntartást szorosan kell értelmezni.

1355. kán. - 1. §. A törvény által rendelt és már kimondott vagy kinyilvánított büntetést, ha nincs az Apostoli Szentszéknek fenntartva, elengedheti:

1. az az ordinárius, aki a büntetés kimondására vagy kinyilvánítására a pert elindította, vagy személyesen, illetve más által a büntetést határozatilag kimondta vagy kinyilvánította;

2. az elkövető tartózkodási helyének ordináriusa, de - hacsak rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen - az 1. sz.-ban említett ordinárius megkérdezése után.

2. §. A törvény által rendelt és még ki nem nyilvánított önmagától beálló büntetést, ha nincs az Apostoli Szentszéknek fenntartva, az ordinárius elengedheti alárendeltjeinek és azoknak, akik területén tartózkodnak, vagy ott követték el a büntetendő cselekményt, és elengedheti bármelyik püspök is, de szentségi gyónásban.

1356. kán. - 1. §. Az olyan paranccsal elrendelt utólag kimondandó vagy önmagától beálló büntetést, melyet nem az Apostoli Szentszék adott ki, elengedheti:

1. az elkövető tartózkodási helyének ordináriusa;

2. ha a büntetést kimondták vagy kinyilvánították, az az ordinárius is, aki a büntetés kimondására vagy kinyilvánítására a pert elindította, vagy személyesen, illetve más által a büntetést határozatilag kimondta vagy kinyilvánította.

2. §. Mielőtt az elengedésre sor kerülne, hacsak rendkívüli körülmények miatt nem lehetetlen, meg kell kérdezni a parancs kiadóját.

1357. kán. - 1. §. Az 508. és 976. kán. előírásainak fenntartásával, a gyóntató a ki nem nyilvánított, önmagától beálló kiközösítést vagy egyházi tilalmat tartalmazó cenzúrát belső szentségi fórumon elengedheti, ha a gyónónak nehéz lenne a súlyos bűn állapotában maradnia az illetékes elöljáró intézkedéséhez szükséges időn át.

2. §. Mikor a gyóntató a büntetést elengedi, kötelezze a gyónót visszaesés terhe alatt arra, hogy egy hónapon belül az illetékes elöljáróhoz vagy felhatalmazással rendelkező paphoz forduljon és kövesse annak utasításait; addig is adjon arányos elégtételt, és amennyiben sürgős, írja elő a botrány és a kár helyrehozását; a felfolyamodás a gyóntató útján is történhet a gyónó nevének említése nélkül.

3. §. Felépülésük után ugyanilyen felfolyamodási kötelezettség terheli azokat, akiknek a 976. kán. szerint engedték el a kimondott vagy kinyilvánított vagy az Apostoli Szentszéknek fenntartott cenzúrát.

1358. kán. - 1. §. A cenzúra csakis olyan elkövetőnek engedhető el, aki az 1347. kán. 2. §-a szerint a makacssággal felhagyott; aki viszont felhagyott vele, attól az elengedést nem lehet megtagadni.

2. §. Aki a cenzúrát elengedi, intézkedhet az 1348. kán. szerint, vagy előírhat vezeklést is.

1359. kán. - Ha valakit több büntetés sújt, az elengedés csak a benne kifejezetten jelzett büntetésekre érvényes; az általános elengedés pedig minden büntetést megszüntet, kivéve azokat, amelyeket a kérvényben a tettes rosszhiszeműen elhallgatott.

1360. kán. - A büntetés súlyos félelem útján kicsikart elengedése érvénytelen.

1361. kán. - 1. §. Az elengedés megadható távollevőnek vagy feltételesen is.

2. §. Az elengedést külső fórumon írásban kell adni, hacsak súlyos ok mást nem indokol.

3. §. Ügyelni kell, nehogy az elengedés kérése vagy maga az elengedés nyilvánosságra kerüljön, hacsak annyira nem, amennyire ez a tettes hírének védelmére hasznos, vagy a botrány helyrehozására szükséges.

1362. kán. - 1. §. A bűnvádi kereset három év alatt elévül, kivéve, ha:

1. a Hittani Kongregációnak fenntartott büntetendő cselekményekről van szó;

2. az 1394., 1395., 1397., 1398. kán.-ban említett büntetendő cselekmények miatti keresetről van szó, mely öt év alatt évül el;

3. olyan büntetendő cselekményekről van szó, melyeket az egyetemes jog nem büntet, és a részleges törvény más elévülési határidőt ír elő.

2. §. Az elévülési idő a büntetendő cselekmény elkövetésének napjától kezdődik, vagy ha a büntetendő cselekmény tartós vagy szokásszerű, megszűnésének napjától.

1363. kán. - 1. §. Ha az 1362. kán.-ban említett határidőn belül, melyet a büntető ítélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani, a tettessel nem közölték a bírónak az 1651. kán.-ban említett végrehajtási határozatát, akkor a büntetés végrehajtása iránti kereset elévül.

2. §. Ugyanez érvényes a megfelelő szabályok megtartásával, ha a büntetést peren kívül, határozattal mondták ki.

 

top