The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK AZ EGYHÁZBAN

 

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

 

V. CÍM

A BÜNTETÉSEK ALKALMAZÁSA

(Kánon 1341 – 1353)

 

1341. kán. - Az ordinárius csak akkor gondoskodjék a büntetések kimondására vagy kinyilvánítására irányuló bírói vagy közigazgatási eljárás megindításáról, ha megállapította, hogy sem a testvéri figyelmeztetés, sem a dorgálás, sem a lelkipásztori gondoskodás más útjai révén nem lehet eléggé a botrányt helyrehozni, az igazságosságot helyreállítani, a tettest megjavítani.

1342. kán. - 1. §. Valahányszor megfelelő okok akadályozzák, hogy bírói eljárást folytassanak le, a büntetést ki lehet mondani vagy ki lehet nyilvánítani peren kívüli határozattal; büntető óvintézkedéseket és vezekléseket pedig bármely esetben lehet határozat útján alkalmazni.

2. §. Határozat útján nem lehet kimondani vagy kinyilvánítani örökre szóló büntetéseket, sem olyan büntetéseket, melyeknek határozat útján való alkalmazását az őket elrendelő törvény vagy parancs tiltja.

3. §. Amit a törvény vagy a parancs a bíróról a büntetés perbeli kimondását vagy kinyilvánítását illetően mond, alkalmazni kell arra az elöljáróra, aki határozat útján peren kívül mondja ki vagy nyilvánítja ki a büntetést, hacsak az ellenkezője ki nem tűnik, és ha nem csupán az eljárás módját érintő előírásokról van szó.

1343. kán. - Ha a törvény vagy a parancs felhatalmazza a bírót arra, hogy alkalmazza vagy ne alkalmazza a büntetést, a bíró a büntetést lelkiismerete és józan belátása szerint mérsékelheti is, vagy vezeklést róhat ki helyette.

1344. kán. - Még ha a törvény parancsoló szavakat használ is, a bíró lelkiismerete és józan belátása szerint jogosult:

1. a büntetés kimondását alkalmasabb időre halasztani, ha előre látható, hogy a tettes elsietett megbüntetéséből nagyobb bajok származnak;

2. a büntetés kimondásától tartózkodni vagy enyhébb büntetést kimondani, illetve vezeklést alkalmazni, ha a tettes megjavult, és a botrányt helyrehozta, vagy ha az illetőt polgári hatóság eléggé megbüntette, vagy előreláthatólag eléggé meg fogja büntetni;

3. felfüggeszteni a jóvátevő büntetés megtartásának kötelezettségét, ha a tettes dicséretes élet után először követett el büntetendő cselekményt, és nem sürget a botrány helyrehozatalának szüksége, mégis azzal a feltétellel, hogy ha a tettes a magától a bírótól meghatározott időn belül ismét büntetendő cselekményt követ el, le kell töltenie a mindkét büntetendő cselekményért járó büntetést, hacsak időközben le nem telt az előbbi büntetendő cselekmény miatti büntető kereset elévülési ideje.

1345. kán. - Valahányszor az elkövető értelmének csak tökéletlen használatával rendelkezett, vagy a büntetendő cselekményt félelemből, szükségből, szenvedély hevében, részegen vagy más hasonló zavart lelkiállapotban követte el, a bíró tartózkodhat bármely büntetés kimondásától, ha úgy véli, hogy másképpen jobban lehet gondoskodni az illető megjavításáról.

1346. kán. - Valahányszor a tettes több büntetendő cselekményt követett el, ha az utólag kimondandó büntetések halmaza túlzottnak látszik, a bíró józan megítélésére van bízva, hogy a büntetéseket méltányos határok között mérsékelje.

1347. kán. - 1. §. Cenzúrát érvényesen csakis akkor lehet kimondani, ha előzőleg a javulásra megfelelő időt adva legalább egyszer figyelmeztették a tettest, hogy hagyjon fel a makacssággal.

2. §. Arról a tettesről kell mondani, hogy a makacssággal felhagyott, aki a büntetendő cselekményt valóban megbánta, és ezenkívül a károkat és a botrányt kellően helyrehozta, vagy ezt legalább komolyan megígérte.

1348. kán. - Mikor a vádlottat a vád alól felmentik, vagy semmilyen büntetést nem mondanak ki rá, az ordinárius gondoskodhat az illető javáról és a közjóról alkalmas figyelmeztetésekkel és a lelkipásztori gondoskodás más útjain vagy akár, ha az ügy úgy hozza, büntető óvintézkedésekkel is.

1349. kán. - Ha a büntetés meghatározatlan és a törvény másként nem rendelkezik, a bíró ne mondjon ki nagyon súlyos büntetéseket, különösen cenzúrákat, hacsak az eset súlyossága ezt teljességgel meg nem kívánja; örökre szóló büntetéseket pedig nem mondhat ki.

1350. kán. - 1. §. Büntetéseknek klerikusra való kimondása során mindig ügyelni kell, nehogy az illető nélkülözze azt, ami a tisztes ellátáshoz szükséges, hacsak nem a klerikusi állapotból való elbocsátásról van szó.

2. §. Arról a klerikusi állapotból elbocsátott személyről pedig, aki a büntetés miatt valóban szükséget szenved, az ordinárius a lehetséges legjobb módon igyekezzék gondoskodni.

1351. kán. - A büntetés a tettest mindenütt köti, még akkor is, ha megszűnt annak a joga, aki a büntetést rendelte vagy kimondta, hacsak kifejezett ellenkező rendelkezés nincsen.

1352. kán. - 1. §. Ha a büntetés tiltja a szentségek vagy a szentelmények felvételét, ez a tilalom felfüggesztődik, amíg a tettes halálveszélyben forog.

2. §. Annak az önmagától beálló büntetésnek a megtartási kötelezettsége, amelyet nem nyilvánítottak ki, és nem is közismert azon a helyen, ahol az elkövető tartózkodik, annyiban függesztődik fel egészen vagy részben, amennyiben a tettes nem tudja megtartani azt súlyos botrány vagy becsületvesztés veszélye nélkül.

1353. kán. - A bármilyen büntetést kimondó vagy kinyilvánító bírói ítéletek vagy határozatok elleni fellebbezésnek vagy felfolyamodásnak felfüggesztő hatása van.

 

top