AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK
AZ EGYHÁZBAN

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

IV. CÍM

A BÜNTETÉSEK ÉS MÁS BÜNTETŐ INTÉZKEDÉSEK

(Kánon 1331 – 1340)

III. FEJEZET (Kánon 1339 - 1340)

A BÜNTETŐ ÓVINTÉZKEDÉSEK ÉS A VEZEKLÉSEK

1339. kán. – 1. §. Az ordinárius személyesen vagy más által figyelmeztetésben részesítheti azt, aki büntetendő cselekmény elkövetésének közeli veszélyében forog, vagy aki ellen a lefolytatott vizsgálat alapján súlyos a gyanú, hogy büntetendő cselekményt követett el.

2. §. Akinek a viselkedéséből botrány vagy súlyos rendzavarás támad, az ordinárius dorgálásban részesítheti a személy és a tett sajátos adottságainak megfelelő módon.

3. §. A figyelmeztetésnek és a dorgálásnak mindig nyoma kell, hogy legyen legalább valamilyen okiratban, amelyet az egyházmegyei hivatal titkos levéltárában kell őrizni.

4. §. Ha valakit egyszer vagy többször eredménytelenül részesítettek figyelmeztetésekben vagy dorgálásokban, vagy ha ezektől eredmény nem várható, az ordinárius adjon ki büntető parancsot, és abban pontosan írja elő, hogy mit kell tenni vagy elkerülni.

5. §. Ha az eset súlyossága indokolja, főként pedig, ha valaki abban a veszélyben forog, hogy visszaesik a büntetendő cselekménybe, az illetőt az ordinárius, az ítéletben vagy határozatban a jog szerint kiszabott vagy kinyilvánított büntetések mellett is vesse alá felügyeletnek egyedi határozatban megszabott módon.

1340. kán. – 1. §. A vezeklés, melyet külső fórumon lehet kiróni, a vallásosság, a jámborság vagy a segítő szeretet valamely cselekedetének elvégzése.

2. §. Titkos áthágás miatt sohasem szabad nyilvános vezeklést kiróni.

3. §. Az ordinárius józan belátása szerint fűzhet vezekléseket a figyelmeztetés vagy a dorgálás büntető óvintézkedéséhez.