|
AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV
VI. KÖNYV
BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK
AZ EGYHÁZBAN
I. RÉSZ
A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN
IV. CÍM
A BÜNTETÉSEK ÉS MÁS BÜNTETŐ INTÉZKEDÉSEK
(Kánon 1331 – 1340)
I. FEJEZET (Kánon 1331 - 1335)
A CENZÚRÁK
1331. kán. – 1. §. A kiközösítettnek tilos:
1. az eucharisztia áldozatát és a többi szentségeket celebrálni;
2. szentségeket felvenni;
3. szentelményeket kiszolgáltatni és más istentiszteleti szertartásokat végezni;
4. az itt említett szertartásokban bármilyen cselekvő részt vállalni;
5. egyházi hivatalokat, tisztségeket, szolgálatokat és funkciókat gyakorolni;
6. kormányzati intézkedéseket végezni.
2. §. Ha az utólag kimondandó kiközösítést kiszabták vagy az önmagától beálló kiközösítést kinyilvánították, a tettes:
1. ha az 1. § 1-4. sz.-ának ellenére kíván cselekedni, el kell utasítani, vagy a liturgikus cselekményt meg kell szakítani, hacsak ezt súlyos ok nem gátolja;
2. érvénytelenül végzi azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek az 1. § 6. sz. rendelkezése szerint tilosak;
3. el van tiltva attól, hogy éljen a korábban engedélyezett kiváltságokkal;
4. a tisztán egyházi jogcímen őt illető juttatásokat nem szerzi meg;
5. jogilag képtelen arra, hogy hivatalokat, tisztségeket, szolgálatokat, funkciókat, jogokat, kiváltságokat és tiszteletbeli címeket szerezzen.
1332. kán. – 1. §. Akit egyházi tilalom sújt, arra vonatkoznak az 1331. kán. 1. § 1-4. sz.-ában említett tilalmak.
2. §. A törvény vagy a parancs azonban meghatározhatja úgy az egyházi tilalmat, hogy csak az 1331. kán. 1. § 1-4. sz.-ában említett bizonyos különös cselekmények vagy bizonyos más különös jogok legyenek tilosak a tettes számára.
3. §. Egyházi tilalom esetén is meg kell tartani az 1331. kán. 2. § 1. sz. előírását.
1333. kán. – 1. §. A felfüggesztés eltilt:
1. a rendi hatalom összes vagy egyes cselekményeitől;
2. a kormányzati hatalom összes vagy egyes cselekményeitől;
3. a hivatalhoz tartozó összes vagy egyes jogok vagy feladatok gyakorlásától.
2. §. A törvényben vagy a parancsban el lehet rendelni, hogy az ítélet vagy a határozat után, mely a büntetést kiszabja vagy kinyilvánítja, az, akit felfüggesztettek, kormányzati cselekményeket érvényesen ne végezhessen.
3. §. Az eltiltás sohasem érinti:
1. az olyan hivatalokat vagy kormányzati hatalmat, amely nincs alávetve a büntetést rendelő elöljáró hatalmának;
2. a lakhatási jogot, ha azzal a tettes hivatalánál fogva rendelkezik;
3. a felfüggesztett személy hivatalához esetleg hozzá tartozó javak kezelési jogát, ha a büntetés önmagától beálló.
4. §. A jövedelem, fizetés, díjazás vagy más hasonló felvételétől eltiltó felfüggesztés maga után vonja mindannak a visszatérítési kötelezettségét, amit az illető, még ha jóhiszeműen is, törvénytelenül felvett.
1334. kán. – 1. §. A felfüggesztés terjedelmét, az előző kánonban megszabott határok közt, vagy maga a törvény vagy parancs határozza meg, vagy az az ítélet vagy határozat, mellyel a büntetést kimondják.
2. §. A törvény, de nem a parancs, elrendelhet önmagától beálló felfüggesztést minden meghatározás vagy korlátozás hozzáfűzése nélkül; az ilyen büntetés pedig mindazokkal a hatásokkal rendelkezik, melyek az 1333. kán. 1. §-ában vannak felsorolva.
1335. kán. – 1. §. Ha az illetékes hatóság peres eljárásban vagy perenkívüli határozattal cenzúrát szab ki vagy nyilvánít ki, kiróhat olyan jóvátevő büntetéseket is, amelyeket az igazságosság helyreállítására vagy a botrány helyrehozatalára szükségesnek ítél.
2. §. Ha a cenzúra eltilt a szentségek vagy a szentelmények végzésétől vagy a kormányzati hatalom cselekményeinek gyakorlásától, a tilalom felfüggesztődik, valahányszor ez szükséges a halálveszélyben levő hívők ellátásához; ha az önmagától beálló cenzúrát nem nyilvánították ki, felfüggesztődik a tilalom ezenkívül akkor is, ha egy hívő kéri a szentséget, a szentelményt vagy a kormányzati hatalom cselekményét; ezt pedig bármely megfelelő okból szabad kérnie.
|