The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK AZ EGYHÁZBAN

 

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

 

III. CÍM

A BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEKNEK ALÁRENDELT ALANY

(Kánon 1321 – 1330)

 

1321. kán. - 1. §. Senkit sem büntetnek meg, hacsak a törvény vagy a parancs általa elkövetett külső megsértése szándékosság vagy gondatlanság miatt súlyosan nem beszámítható.

2. §. A törvényben vagy parancsban előírt büntetés arra vonatkozik, aki a törvényt vagy a parancsot készakarva szegte meg; aki pedig a kötelező gondosság elmulasztása folytán tette ezt, nem kap büntetést, hacsak a törvény vagy a parancs másként nem rendelkezik.

3. §. A szabály külső megszegése után a vélelem a beszámíthatóság mellett szól, hacsak ennek ellenkezője ki nem tűnik.

1322. kán. - Akik állapotszerűen híjával vannak értelmük használatának, azok képtelennek minősülnek büntetendő cselekmény elkövetésére még akkor is, ha a törvényt vagy a parancsot olyankor szegték meg, amikor egészségesnek tűntek.

1323. kán. - Semmilyen büntetésnek nincs alávetve az, aki amikor a törvényt vagy a parancsot megszegte:

1. tizenhatodik életévét még nem töltötte be;

2. hibáján kívül nem tudta, hogy törvényt vagy parancsot szeg meg; a tudatlansággal azonos megítélés alá esik a figyelmetlenség és a tévedés;

3. fizikai erő vagy véletlen hatására cselekedett, amelyet nem láthatott előre, vagy amely ellen, bár előre látta, nem tudott védekezni;

4. akár csak viszonylagosan is súlyos félelemtől kényszerítve, illetve szükségből vagy súlyos kellemetlenségtől hajtva cselekedett, kivéve mégis, ha a cselekedet belsőleg rossz, vagy a lelkek kárára válik;

5. jogos védelemből cselekedett az igazságtalanul ellene vagy más ellen támadóval szemben, megtartva a kellő mérsékletet;

6. nem rendelkezett értelmének használatával, fenntartva az 1324. kán. 1. § 2. sz. és az 1325. kán. előírásait;

7. hibáján kívül úgy vélte, hogy fennáll valamelyik a 4. vagy az 5. sz.-ban említett körülmények közül.

1324. kán. - 1. §. Az áthágó nem mentesül a büntetéstől, de mérsékelni kell a törvényben vagy a parancsban megállapított büntetést, vagy vezeklést kell helyette alkalmazni, ha a büntetendő cselekményt:

1. olyan követte el, aki csak tökéletlenül rendelkezett értelme használatával;

2. olyan követte el, aki értelme használatával részegség vagy más hasonló olyan lelki zavar miatt nem rendelkezett, amelyben ő volt a hibás;

3. súlyos szenvedély hevében követték el, mely azonban nem előzte meg és nem akadályozta meg teljesen a lélek mérlegelését és az akarat beleegyezését, és feltéve, hogy magát a szenvedélyt nem szándékosan keltette fel vagy táplálta az elkövető;

4. olyan kiskorú követte el, aki betöltötte tizenhatodik évét;

5. olyan követte el, akit akár csak viszonylagosan is súlyos félelem kény-szerített, vagy aki szükségből vagy súlyos kellemetlenségtől hajtva cselekedett, ha a büntetendő cselekmény belsőleg rossz vagy a lelkek kárára válik;

6. olyan követte el, aki jogos védelemből cselekedett az igazságtalanul ellene vagy más ellen támadóval szemben, de nem tartotta meg a kellő mérsékletet;

7. súlyosan és igazságtalanul provokálóval szemben követték el;

8. olyan követte el, aki saját hibájából fakadó tévedésből úgy vélte, hogy fennáll valamelyik az 1323. kán. 4. vagy 5. sz.-ában említett körülmények közül;

9. olyan követte el, aki hibáján kívül nem tudott a törvényhez vagy a parancshoz fűzött büntetésről;

10. olyan követte el, akinek beszámíthatósága nem teljes, de mégis súlyos volt.

2. §. Ugyanígy járhat el a bíró akkor is, ha más olyan körülmény áll fenn, amely a büntetendő cselekmény súlyosságát csökkenti.

3. §. Az 1. §-ban említett körülmények esetén a tettest nem sújtják az önma-guktól beálló büntetések.

1325. kán. - A vaskos vagy hanyag, vagy a szándékos tudatlanságot sohasem lehet figyelembe venni az 1323. és 1324. kán. előírásainak alkalmazása során; ugyanígy nem lehet figyelembe venni a részegséget vagy más lelki zavart, ha mesterségesen keresték őket a büntetendő cselekmény elkövetése vagy mentése érdekében, hasonlóképpen azt a szenvedélyt sem, amelyet valaki szándékosan kelt vagy táplál magában.

1326. kán. - 1. §. A bíró súlyosabban büntetheti, mint ahogyan a törvény vagy a parancs megszabja:

1. azt, aki az elítélés vagy a büntetés kinyilvánítása után annyira kitart a büntetendő cselekmény elkövetésében, hogy a körülmények alapján józanul a rossz akaratban való makacsságát lehet feltételezni;

2. azt, aki valamilyen méltóságot visel, vagy aki hatáskörével vagy hivatalával visszaélt a büntetendő cselekmény elkövetése érdekében;

3. azt a tettest, aki - ha a büntetést gondatlanságból eredő büntetendő cselekményre rendelték - az eseményt előre látta, és mégis elmulasztotta a megelőzésre azokat az óvintézkedéseket, amelyeket bármely igyekvő ember megtett volna.

2. §. Az 1. §-ban említett esetekben, ha a rájuk rendelt büntetés önmagától beálló, más büntetést vagy vezeklést is hozzá lehet adni.

1327. kán. - A részleges törvény az 1323-1326. kán.-ban szereplő eseteken kívül más mentő, enyhítő vagy súlyosbító körülményeket is megállapíthat, akár egyetemes szabállyal, akár egyes büntetendő cselekményekre. Ugyanígy a parancsban is megállapíthatók olyan körülmények, melyek a parancsban rendelt büntetéstől mentesítenek, vagy azt enyhítik, illetve súlyosbítják.

1328. kán. - 1. §. Aki egy büntetendő cselekmény elkövetésére valamit tett vagy elmulasztott, de akaratán kívül, mégsem hajtotta végre a büntetendő cselekményt, azt nem sújtja az elkövetett büntetendő cselekményre rendelt büntetés, hacsak a törvény vagy a parancs másként nem rendelkezik.

2. §. Ha a cselekmények vagy mulasztások természetüknél fogva a büntetendő cselekmény végrehajtására vezetnek, az elkövetőt vezeklésnek vagy büntető óvintézkedésnek lehet alávetni, hacsak nem önként állt el az elkezdett büntetendő cselekmény végrehajtásától. Ha azonban botrány, más súlyos kár vagy veszély keletkezett, az elkövetőt, még ha önként állt is el, megfelelő büntetéssel lehet büntetni, mégis enyhébbel, mint ami a befejezett büntetendő cselekményre van rendelve.

1329. kán. - 1. §. Akik a büntetendő cselekmény elkövetésére vonatkozó közös szándékkal egy büntetendő cselekményben együttműködnek, és a törvényben vagy a parancsban nincsenek kifejezetten említve, ha a főtettesre utólag kimondandó büntetések vannak rendelve, ugyanilyen vagy más éppolyan súlyú vagy enyhébb büntetés vonatkozik rájuk is.

2. §. A büntetendő cselekményhez fűzött, önmagától beálló büntetésbe esnek azok a bűnrészesek, akik a törvényben vagy a parancsban nincsenek említve, ha tevékenységük nélkül a büntetendő cselekményt nem követték volna el, és a büntetés olyan természetű, hogy alkalmazni lehet rájuk; máskülönben utólag kimondandó büntetésekkel büntethetők.

1330. kán. - Azt a büntetendő cselekményt, amely nyilatkozatban vagy az akarat, a tan vagy a tudás más kinyilvánításában áll, végre nem hajtottnak kell tekinteni, ha ezt a nyilatkozatot vagy kinyilvánítást senki nem észleli.

 

top