AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. KÖNYV

BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK
AZ EGYHÁZBAN

I. RÉSZ

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A BÜNTETÉSEK ÁLTALÁBAN

II. CÍM

A BÜNTETŐ TÖRVÉNY ÉS A BÜNTETŐ PARANCS

(Kánon 1313 – 1320)

1313. kán. – 1. §. Ha a büntetendő cselekmény elkövetése után a törvény megváltozik, a tettes számára kedvezőbb törvényt kell alkalmazni.

2. §. Ha a későbbi törvény eltörli a törvényt vagy legalább a büntetést, a büntetés rögtön megszűnik.

1314. kán. – A büntetés általában utólag kimondandó, vagyis a tettest nem sújtja addig, amíg ki nem rótták rá; önmagától beálló azonban, vagyis az elkövetőt magának a büntetendő cselekmény elkövetésének a tényénél fogva sújtja, ha ezt a törvény vagy a parancs kifejezetten elrendeli.

1315. kán. – 1. §. Akinek hatalma van büntető törvényeket hozni, az az isteni törvényhez is megfelelő büntetést fűzhet.

2. §. Az alacsonyabb törvényhozó ezenkívül az 1317. kán. figyelembevételével:
1. a felsőbb hatóságtól hozott törvényhez megfelelő büntetést fűzhet, a területi vagy személyi illetékesség határainak megtartásával;
2. az egyetemes törvény által valamely büntetendő cselekményre rendelt büntetésekhez más büntetéseket is hozzáadhat;
3. az egyetemes törvény által meghatározatlan vagy fakultatív jelleggel rendelt büntetést meghatározhatja vagy kötelezővé teheti.

3. §. A büntetést a törvény maga meghatározhatja, vagy rábízhatja annak meghatározását a bíró józan megítélésére.

1316. kán. – A megyéspüspököknek legyen gondja arra, hogy amennyire lehetséges, ugyanabban a városban vagy ugyanazon a vidéken egyforma büntető törvényeket hozzanak.

1317. kán. – Büntetéseket olyan mértékben rendeljenek, amilyen mértékben valóban szükségesek az egyházfegyelem megfelelőbb biztosítására. Alsóbb szintű törvényhozó pedig a klerikusi állapotból való elbocsátást nem rendelhet el.

1318. kán. – Önmaguktól beálló büntetéseket ne rendeljenek, hacsak nem esetleg egyes olyan különös szándékos büntetendő cselekményekre, amelyek vagy igen súlyos botrányt okozhatnak, vagy utólag kimondandó büntetésekkel hatékonyan nem büntethetők; cenzúrákat pedig, főként kiközösítést, csakis a legnagyobb mérséklettel és csak különösen súlyos büntetendő cselekményekre rendeljenek.

1319. kán. – 1. §. Amilyen mértékben valaki kormányzati hatalmánál fogva külső fórumon parancsokat adhat ki a 48-58. kán. előírásai szerint, olyan mértékben parancs útján kilátásba helyezhet meghatározott büntetéseket is, az örökre szóló jóvátevő büntetések kivételével.

2. §. Ha a dolog érett megfontolása után büntető parancsot kell kiadni, meg kell tartani az 1317. és az 1318. kán.-ban foglalt rendelkezéseket.
1320. kán. – Mindabban, amiben a szerzetesek a helyi ordináriusnak vannak alárendelve, a helyi ordinárius büntetésekkel fenyítheti őket.