|
AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV
VII. KÖNYV
AZ ELJÁRÁSOK
V. RÉSZ
ELJÁRÁSI MÓD KÖZIGAZGATÁSI FELFOLYAMODÁSOK
ÉS PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTÁSA
VAGY ÁTHELYEZÉSE ESETÉN
II. SZAKASZ
A PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTÁSÁNAK VAGY ÁTHELYEZÉSÉNEK ELJÁRÁSA
(Kánon 1740 – 1752)
II. FEJEZET (Kánon 1748 – 1752)
ELJÁRÁSI MÓD A PLÉBÁNOSOK ÁTHELYEZÉSÉRE
1748. kán. – Ha a lelkek java vagy az egyház szükséglete, illetve haszna úgy kívánja, hogy a plébánost plébániájáról, melyet hasznosan kormányoz, másik plébániára vagy egyéb hivatalba helyezzék át, a püspök írásban javasolja neki az áthelyezést, és buzdítsa, hogy Isten és a lelkek iránti szeretetből egyezzék bele.
1749. kán. – Ha a plébános nem szándékozik követni a püspök tanácsát és buzdítását, írásban indokolja meg ezt.
1750. kán. – Ha a püspök a felhozott érvek ellenére úgy ítéli, hogy nem tér el szándékától, az 1742. kán. 1. §-a szerint kiválasztott két plébánossal tárgyalja meg azokat az érveket, melyek az áthelyezés mellett vagy ellene szólnak; ha aztán úgy véli, hogy az áthelyezést végre kell hajtani, intézzen ismét atyai buzdítást a plébánoshoz.
1751. kán. – 1. §. Ha ezek után a plébános még mindig tiltakozik, a püspök pedig úgy véli, hogy az áthelyezést végre kell hajtani, hozzon áthelyező határozatot, kijelentve, hogy meghatározott idő elteltével a plébánia meg fog ürülni.
2. §. Ha ez az idő eredménytelenül múlik el, nyilvánítsa megüresedettnek a plébániát.
1752. kán. – Az áthelyezési ügyekben az 1747. kán. előírásait kell alkalmazni a kánoni méltányosság megtartásával és a lelkek üdvösségének figyelembevételével, hiszen a lelkek üdvösségének az egyházban mindig a legfőbb törvénynek kell lennie.
|