AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

V. RÉSZ

ELJÁRÁSI MÓD KÖZIGAZGATÁSI FELFOLYAMODÁSOK
ÉS PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTÁSA
VAGY ÁTHELYEZÉSE ESETÉN

II. SZAKASZ

A PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTÁSÁNAK VAGY ÁTHELYEZÉSÉNEK ELJÁRÁSA

(Kánon 1740 – 1752)

I. FEJEZET (Kánon 1740 – 1747)

ELJÁRÁSI MÓD A PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTÁSÁRA

1740. kán. – Mikor egy plébános szolgálata, akár saját súlyos hibája nélkül is, valamilyen oknál fogva ártalmassá vagy legalábbis eredménytelenné válik, a megyéspüspök elmozdíthatja őt a plébániáról.

1741. kán. – Azok az okok, amelyek miatt a plébánost plébániájáról törvényesen el lehet mozdítani, főként a következők:

1. olyan cselekvési mód, mely az egyházi közösséget súlyosan károsítja vagy megzavarja;

2. járatlanság vagy olyan tartós szellemi vagy testi betegség, mely a plébánost feladatának hasznos ellátására alkalmatlanná teszi;

3. a jó hírnév elvesztése becsületes és komoly plébániai hívők előtt, vagy a plébánossal szembeni ellenérzés, ha ezek előreláthatólag nem szűnnek meg hamarosan;

4. a plébánosi kötelességek súlyos elhanyagolása vagy megsértése, mely figyelmeztetés után sem szűnik meg;

5. az anyagi javak rossz kezelése, melyből az egyházra súlyos kár származik, valahányszor ezen a bajon nem lehet másként segíteni.

1742. kán. – 1. §. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy az 1740. kán.-ban említett ok fennáll, a püspök vitassa meg az ügyet a papi szenátus által erre a célra tartós jelleggel alakított csoportból a püspök javaslatára kiválasztott két plébánossal; ha azután úgy ítéli, hogy elmozdításhoz kell folyamodnia, az oknak és az érveknek az érvényességhez szükséges megjelölésével atyailag tanácsolja a plébánosnak, hogy tizenöt napon belül mondjon le.

2. §. Azokkal a plébánosokkal kapcsolatban, akik szerzetes intézménynek vagy az apostoli élet valamely társaságának tagjai, a 682. kán. 2. §-ának előírását kell követni.

1743. kán. – A plébános nemcsak kikötés nélkül és egyszerűen, hanem feltételesen is lemondhat, ha ezt a püspök törvényesen elfogadhatja és tényleg el is fogadja.

1744. kán. – 1. §. Ha a plébános a meghatározott napokon belül nem válaszol, a püspök ismételje meg a felszólítást a válaszadás hasznos határidejének meghosszabbításával.

2. §. Ha a püspök biztosan tudja, hogy a plébános megkapta a második felszólítást, de nem válaszolt, noha semmilyen akadály nem tartotta vissza, vagy ha a plébános minden indoklás nélkül megtagadja a lemondást, a püspök adja ki az elmozdítási határozatot.

1745. kán. – Ha pedig a plébános vitatja a felhozott okot és az azt alátámasztó érveket, de olyan érveket hoz fel, melyeket a püspök nem lát kielégítőnek, akkor a püspök, hogy érvényesen járjon el:

1. szólítsa fel, hogy az iratokba való betekintés után ellenvetéseit írott jelentésben foglalja össze, sőt ha rendelkezik ellenkező bizonyítékokkal, terjessze be azokat;

2. ezután, kiegészítve – ha szükséges – a vizsgálatot, az 1742. kán. 1. §-ában említett plébánosokkal tárgyalja meg az ügyet, hacsak ezek részvételének lehetetlensége miatt másokat nem kell kinevezni;

3. végül döntse el, hogy a plébánost el kell-e mozdítani vagy sem, és rögtön hozzon határozatot az ügyben.

1746. kán. – A püspök gondoskodjék az elmozdított plébánosról, akár úgy, hogy más hivatalt bíz rá, ha erre alkalmas, akár pedig nyugdíjjal, aszerint, ahogyan a helyzet kívánja és a körülmények lehetővé teszik.

1747. kán. – 1. §. Az elmozdított plébánosnak tartózkodnia kell a plébánosi feladat gyakorlásától, mielőbb szabaddá kell tennie a plébánia épületét, és mindent, ami a plébániával kapcsolatos, át kell adnia annak, akire a püspök a plébániát bízta.

2. §. Ha pedig betegről van szó, akit a plébánia épületéből kellemetlenség nélkül nem lehet áthelyezni, a püspök hagyja meg neki az épület akár kizárólagos használatát, amíg ez a szükség fennáll.

3. §. Amíg az elmozdító határozat ellen a felfolyamodás függőben van, a püspök nem nevezhet ki új plébánost, hanem plébániai kormányzó útján kell a plébániát ideiglenesen ellátnia.