AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

IV. RÉSZ

A BÜNTETŐELJÁRÁS

I. FEJEZET (Kánon 1717 – 1719)

AZ ELŐZETES VIZSGÁLAT

1717. kán. – 1. §. Valahányszor az ordinárius legalább valószínű tudomást szerez egy büntetendő cselekményről, személyesen vagy más alkalmas személy útján óvatosan vizsgálja ki a tényeket és körülményeket, valamint a beszámíthatóságot, hacsak ez a vizsgálat nem tűnik teljesen feleslegesnek.

2. §. Óvakodni kell attól, hogy ezzel a vizsgálattal valakinek a jó hírét veszélyeztessék.

3. §. A vizsgálat végzőjének ugyanazok a jogai és kötelességei, mint az ügyhallgatónak a perben; ha pedig később peres eljárás indul, abban nem töltheti be a bíró szerepét.

1718. kán. – 1. §. Mikor úgy látszik, hogy az adatok eléggé összegyűltek, az ordinárius döntsön arról, hogy:

1. eljárás indítható-e büntetés kiszabására vagy kinyilvánítására;

2. ez az 1341. kán. figyelembevételével helyénvaló-e;

3. peres eljárás alkalmazandó-e vagy, hacsak a törvény nem tiltja, peren kívüli határozat útján kell-e eljárni.

2. §. Az ordinárius az 1. §-ban említett határozatot vonja vissza vagy változtassa meg, ha új adatok alapján úgy látja, hogy másként kell döntenie.

3. §. Az 1. és 2. §-ban említett határozat meghozatalakor az ordinárius, ha megfontoltan úgy véli, hallgasson meg két bírót vagy más jogi szakértőket.

4. §. Mielőtt az 1. § szerint döntene, az ordinárius fontolja meg, hogy a szükségtelen perek elkerülésére nem hasznos-e, hogy a felek beleegyezésével maga vagy a vizsgáló oldja meg a károkról felmerült kérdést a méltányosság alapján.

1719. kán. – A vizsgálat iratait, az ordináriusnak a vizsgálatot megindító és záró határozatát és minden egyebet, ami a vizsgálatot megelőzte, ha nem szükségesek a büntetőeljáráshoz, az egyházmegyei hivatal titkos levéltárában kell őrizni.