The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

 

IV. RÉSZ

A BÜNTETŐELJÁRÁS

 

I. FEJEZET (Kánon 1717 1719)

AZ ELŐZETES VIZSGÁLAT

 

1717. kán. 1. §. Valahányszor az ordinárius legalább valószínű tudomást szerez egy büntetendő cselekményről, személyesen vagy más alkalmas személy útján óvatosan vizsgálja ki a tényeket és körülményeket, valamint a beszámíthatóságot, hacsak ez a vizsgálat nem tűnik teljesen feleslegesnek.

2. §. Óvakodni kell attól, hogy ezzel a vizsgálattal valakinek a jó hírét veszélyeztessék.

3. §. A vizsgálat végzőjének ugyanazok a jogai és kötelességei, mint az ügyhallgatónak a perben; ha pedig később peres eljárás indul, abban nem töltheti be a bíró szerepét.

1718. kán. 1. §. Mikor úgy látszik, hogy az adatok eléggé összegyűltek, az ordinárius döntsön arról, hogy:

1. eljárás indítható-e büntetés kiszabására vagy kinyilvánítására;

2. ez az 1341. kán. figyelembevételével helyénvaló-e;

3. peres eljárás alkalmazandó-e vagy, hacsak a törvény nem tiltja, peren kívüli határozat útján kell-e eljárni.

2. §. Az ordinárius az 1. §-ban említett határozatot vonja vissza vagy változtassa meg, ha új adatok alapján úgy látja, hogy másként kell döntenie.

3. §. Az 1. és 2. §-ban említett határozat meghozatalakor az ordinárius, ha megfontoltan úgy véli, hallgasson meg két bírót vagy más jogi szakértőket.

4. §. Mielőtt az 1. § szerint döntene, az ordinárius fontolja meg, hogy a szükségtelen perek elkerülésére nem hasznos-e, hogy a felek beleegyezésével maga vagy a vizsgáló oldja meg a károkról felmerült kérdést a méltányosság alapján.

1719. kán. A vizsgálat iratait, az ordináriusnak a vizsgálatot megindító és záró határozatát és minden egyebet, ami a vizsgálatot megelőzte, ha nem szükségesek a büntetőeljáráshoz, az egyházmegyei hivatal titkos levéltárában kell őrizni.

 

top