AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

III. RÉSZ

EGYES KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

III. CÍM

A PEREK ELKERÜLÉSÉNEK MÓDJAI

(Kánon 1713 – 1716)

1713. kán. – A pereskedés elkerülésére hasznosan alkalmazható a peregyezség vagy békéltetés, valamint rá lehet bízni a vitát egy vagy több választottbíró döntésére.

1714. kán. – A peregyezség, a választottbírósági szerződés és a választottbírósági eljárás tekintetében a felek által választott szabályokat kell követni, vagy ha a felek ilyeneket nem választottak, akkor a püspöki konferencia által hozott törvényt, ha van ilyen, vagy a megállapodás megkötésének helyén hatályos világi törvényt.

1715. kán. – 1. §. Peregyezséget vagy választottbírósági szerződést nem lehet érvényesen kötni olyan dologban, ami közérdeket érint, sem olyanban, amiről a felek nem rendelkezhetnek szabadon.

2. §. Ha egyházi anyagi javakról van szó, meg kell tartani, ha a dolog megkívánja, az egyházi javak elidegenítéséhez a jog által előírt formaságokat.

1716. kán. – 1. §. Ha a világi törvény csak akkor ismeri el a választottbírói ítélet hatályát, ha a bíró megerősíti, akkor ahhoz, hogy az egyházi vitában hozott választottbírói ítélet kánoni fórumon hatásos legyen, szükséges, hogy a kimondás helyének egyházi bírója megerősítse.

2. §. Ha pedig a világi törvény megengedi a választottbírói ítélet megtámadását világi bíró előtt, akkor kánoni fórumon ugyanilyen megtámadás lehetséges az előtt az egyházi bíró előtt, aki első fokon illetékes az ügyben ítélkezni.