AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

III. RÉSZ

EGYES KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

I. CÍM

A HÁZASSÁGI ELJÁRÁSOK

(Kánon 1671 – 1707)

II. FEJEZET (Kánon 1692 – 1696)

A HÁZASTÁRSAK KÜLÖNVÁLÁSÁRÓL FOLYÓ PEREK 

1692. kán. – 1. §. A keresztény házastársak személyi különválását, hacsak a kérdés egyes helyeken törvényesen másként nincs rendezve, ki lehet mondani a megyéspüspök határozatával vagy bírói ítélettel az itt következő kánonok szerint.

2. §. Ahol az egyházi döntésnek világi jogi hatása nincs, vagy ha a világi ítélet előreláthatólag nem ellenkezik az isteni joggal, a házastársak tartózkodási helyének megyéspüspöke, az egyedi körülmények figyelembevételével engedélyezheti a világi bírósághoz való folyamodást.

3. §. Ha a per a házasságnak tisztán világi jogi hatásairól is folyik, a bíró azon legyen, hogy a 2. § előírásának megtartásával az ügyet elejétől fogva a világi bíróságra vigyék.

1693. kán. – 1. §. Hacsak a fél vagy az ügyész nem kéri a rendes egyházi peres eljárást, szóbeli egyházi peres eljárást kell alkalmazni.

2. §. Ha rendes egyházi peres eljárást alkalmaztak, és fellebbezést jelentenek be, a másodfokú bíróság az 1682. kán. 2. §-a szerint járjon el, megtartva a megtartandókat.

1694. kán. – A bíróság illetékessége tekintetében az 1673. kán. előírásait kell követni.

1695. kán. – Mielőtt a bíró az ügyet elfogadná, és valahányszor reményt lát a sikerre, alkalmazzon lelkipásztori eszközöket a házastársak kibékítésére és a házassági életközösség helyreállítása érdekében.

1696. kán. – A házastársak különválásáról folyó perek a közérdeket is érintik, ezért az ügyésznek mindig szerepelnie kell bennük, az 1433. kán. szerint.