The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

 

III. RÉSZ

EGYES KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

 

I. CÍM

A HÁZASSÁGI ELJÁRÁSOK

(Kánon 1671 1707)

 

I. FEJEZET (Kánon 1671 – 1691)

A HÁZASSÁG SEMMISSÉGÉNEK KINYILVÁNÍTÁSÁÉRT FOLYÓ PEREK

 

3. CIKKELY

A PERALAPÍTÁS ÉS A VIZSGÁLAT


1675n. kán. – A bírónak, mielőtt az ügyet elfogadja, meg kell győződnie arról, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott és így a házastársi együttélés nem helyreállítható.

1676n. kán. 1. §. Amikor a keresetlevelet megkapta, a bírósági helynök, ha úgy véli, hogy annak van valami alapja, fogadja el azt, és magának a keresetlevélnek az aljára vezetett határozattal rendelje el, hogy annak egy példányát közöljék a kötelékvédővel, és ha a keresetlevelet nem írta alá mindkét fél, az alperessel is, tizenöt nap határidőt adva neki, hogy foglaljon állást a kéréssel kapcsolatban.

2. §. Ennek a határidőnek az elteltével, ha és amennyiben alkalmasnak tartja, az alperes ismételt felszólítása után az állásfoglalásra, a bírósági helynök határozatával állapítsa meg a perkérdést és döntse el, hogy az ügyet rendes vagy az 1683-1687. kán. szerinti rövidebb eljárással kell-e tárgyalni. Ezt a határozatot rögtön közöljék a felekkel és a kötelékvédővel.

3. §. Ha az ügyet rendes eljárással kell tárgyalni, a bírósági helynök ugyanebben a határozatában rendelje el a bírói tanács megalakítását vagy jelöljön ki egyes bírót két ülnökkel az 1673. kán. 4. §-a szerint.

4. §. Ha pedig rövidebb eljárást rendelt el, a bírósági helynök az 1685. kán. előírása szerint járjon el.

5. §. A perkérdésnek meg kell határoznia, hogy milyen jogcímen vagy jogcímeken támadják a házasság érvényességét.

1677n. kán. – 1. §. A kötelékvédőnek, a felek védőinek és – ha szerepel a perben – az ügyésznek joga van:

1. a felek, a tanúk és a szekértők kihallgatásán jelen lenni az 1559. kán. előírásának fenntartásával;

2. a peres iratokba akkor is, ha még nem tették közzé őket, betekinteni, és a felektől beterjesztett okmányokat megvizsgálni.

2. §. Az 1. § 1. sz.-ában említett kihallgatáson a felek nem lehetnek jelen.

1678n. kán. – 1. §. A házassági semmisségi ügyekben a perbeli beismerés és a felek nyilatkozatai, melyeket esetleg maguknak a feleknek a szavahihetőségéről szóló tanúk erősítenek meg, teljes bizonyító erővel rendelkezhetnek, amelyet az összes jelek és kiegészítő bizonyítékelemek figyelembevételével a bírónak kell értékelnie, hacsak nincsenek más elemek, amelyek azokat gyengítik.

2. §. Ugyanezekben az ügyekben egyetlen tanú vallomása is teljes bizonyító erejű lehet, ha minősített tanúról van szó, aki a hivatalból végzett cselekményeiről tanúskodik, vagy ha a személyi és a dolgi körülmények ezt indokolják.

3. §. Az impotenciáról vagy a beleegyezésnek elmebetegség vagy pszichikai természetű rendellenesség miatti hiányáról folyó perekben a bíró vegye igénybe egy vagy több szakértő közreműködését, hacsak ennek szükségtelensége a körülményekből nem nyilvánvaló; egyéb ügyekben az 1574. kán. előírását kell megtartani.

4. §. Ha az ügy vizsgálata során igen valószínű kétség merül fel aziránt, hogy nem hálták el a házasságot, a bíróság a felek meghallgatásával felfüggesztheti a semmisségi ügyet és kiegészítheti a vizsgálatot az el nem hált házasság alóli felmentés érdekében, végül felterjesztheti az iratokat az Apostoli Szentszékhez az egyik vagy mindkét házastárs felmentési kérelmével és a bíróság, valamint a püspök szavazatával együtt.

 

top