AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

XI. CÍM

AZ ÍTÉLET VÉGREHAJTÁSA

(Kánon 1650 – 1655)

1650. kán. – 1. §. Azt az ítéletet, mely jogerőre emelkedett, végre lehet hajtani, az 1647. kán. előírásának fenntartásával.

2. §. Az a bíró, aki az ítéletet hozta, és – ha fellebbezést jelentettek be – a fellebbviteli bíró is elrendelheti hivatalból vagy a fél kérésére a még jogerőre nem emelkedett ítélet előzetes végrehajtását, szükség esetén megfelelő biztosítékok nyújtása mellett, ha a szükséges fenntartásra rendelt ellátásról vagy szolgáltatásokról van szó, vagy más megfelelő ok sürgeti.

3. §. Ha azonban a 2. §-ban említett ítéletet megtámadják, és az a bíró, akinek a megtámadásról ítélkeznie kell, úgy látja, hogy a támadás valószínűleg megalapozott és a végrehajtásból helyrehozhatatlan kár származhat, felfüggesztheti vagy óvadékhoz kötheti a végrehajtást.

1651. kán. – Végrehajtásnak addig nem lehet helye, míg a bíró ki nem adja a végrehajtási határozatot, mely kimondja, hogy az ítéletet végre kell hajtani; ezt a határozatot az ügyek különféle természetének megfelelően vagy magának az ítéletnek a szövegébe kell belefoglalni, vagy külön kell kiadni.

1652. kán. – Ha az ítélet végrehajtása előzetes számadást követel, mellékes kérdés keletkezik, amelyet ugyanannak a bírónak kell eldöntenie, aki a végrehajtandó ítéletet hozta.

1653. kán. – 1. §. Ha a részleges törvény másként nem rendelkezik, az ítéletet annak a püspöknek kell személyesen vagy más által végrehajtania, akinek az egyházmegyéjében az elsőfokú ítéletet hozták.

2. §. Ha ezt megtagadja vagy elmulasztja, az érdekelt fél kérésére vagy hivatalból is arra a hatóságra tartozik a végrehajtás, amelyiknek az 1439. kán. 3. §-a szerint a fellebbviteli bíróság alá van rendelve.

3. §. Szerzetesek között az ítélet végrehajtása arra az elöljáróra tartozik, aki a végrehajtandó ítéletet hozta, vagy a bírót megbízta.

1654. kán. – 1. §. A végrehajtónak, hacsak magának az ítéletnek a szövege valamit az ő megítélésére nem bíz, magát az ítéletet kell a szavak nyilvánvaló jelentése szerint végrehajtania.

2. §. Dönthet a végrehajtás módját és hatályát illető kifogásokról, de nem az ügy érdemi részéről; ha pedig máshonnan meggyőződött arról, hogy az ítélet semmis vagy nyilvánvalóan igazságtalan az 1620., 1622., 1645. kán. szerint, tartózkodjék a végrehajtástól, az ügyet pedig a felek értesítése után utalja vissza ahhoz a bírósághoz, amely az ítéletet hozta.

1655. kán. – 1. §. Dologi keresetek esetén, ha valamely dolgot a felperesnek ítélnek, ezt azonnal át kell adni neki, mihelyt a dolog ítéltté válik.

2. §. Személyi keresetek esetén pedig, amikor az alperest egy ingóság átadására, pénz kifizetésére vagy valami másnak az átadására vagy megtételére ítélték, a bíró magának az ítéletnek a szövegében, vagy a végrehajtó a saját belátása és megfontolása szerint állapítsa meg a kötelezettség teljesítésének határidejét, de ez nem lehet rövidebb tizenöt napnál, sem hosszabb hat hónapnál.