AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

VIII. CÍM

AZ ÍTÉLET MEGTÁMADÁSA

(Kánon 1619 – 1640)

II. FEJEZET (Kánon 1628 – 1640)

A FELLEBBEZÉS

1628. kán. – Az a fél, aki úgy érzi, hogy valamely ítélet sérelmes a számára, valamint az ügyész és a kötelékvédő azokban a perekben, ahol részvételük elő van írva, jogosult fellebbezni az ítélet ellen a felsőbb bíróhoz az 1629. kán. előírásának tiszteletben tartásával.

1629. kán. – Nincs helye fellebbezésnek:

1. maga a pápa vagy az Apostoli Signatura ítélete ellen;

2. a semmisségben szenvedő ítélet ellen, kivéve ha a fellebbezés semmisségi panasszal együtt történik az 1625. kán. előírása szerint;

3. a jogerőre emelkedett ítélet ellen;

4. a bíró határozata vagy a közbeszóló ítélet ellen, melynek nincs perdöntő hatása, kivéve, ha a fellebbezés a perdöntő ítélet elleni fellebbezéshez kapcsolódik;

5. az olyan ügyben hozott ítélet vagy határozat ellen, melyről a jog előírja, hogy a lehető leggyorsabban kell eldönteni.

1630. kán. – 1. §. A fellebbezést annál a bírónál kell bejelenteni, aki az ítéletet hozta, az ítélet kihirdetéséről való értesüléstől számított hasznos tizenöt nap záros határidőn belül.

2. §. Ha szóban történik a fellebbezés, a jegyzőnek írásba kell foglalnia, magának a fellebbezőnek a jelenlétében.

1631. kán. – Ha kérdés merül fel a fellebbezési joggal kapcsolatban, erről a fellebbviteli bíróságnak kell a lehető leggyorsabban döntenie, a szóbeli egyházi peres eljárás szabályai szerint.

1632. kán. – 1. §. Ha a fellebbezésben nem jelölik meg, hogy melyik bírósághoz irányul, akkor azt vélelmezzük, hogy az 1438. és az 1439. kán.-ban említett bírósághoz szól.

2. §. Ha a másik fél másik fellebbviteli bírósághoz folyamodik, az ügyet az a bíróság tárgyalja, amelyik magasabb fokú, fenntartva az 1415. kán.-t.

1633. kán. – A fellebbezést a bejelentéstől számított egy hónapon belül folytatni kell annál a bírónál, akihez irányul, hacsak az a bíró, akitől fellebbeznek, hosszabb időt nem engedélyez a félnek annak folytatására.

1634. kán. – 1. §. A fellebbezés folytatásához szükséges és elégséges, hogy a fél kérje a felsőbb bíró közreműködését a megtámadott ítélet kijavítására, mellékelje ennek az ítéletnek egy példányát, és jelölje meg a fellebbezés okait.

2. §. Ha a fél a megtámadott ítélet példányát nem tudja megkapni a hasznos időn belül attól a bíróságtól, amelytől fellebbez, ezalatt a határidők nem járnak le, és ezt az akadályoztatást jelentenie kell a fellebbviteli bírónak, aki azt a bírót, akitől fellebbeztek, parancsban kötelezze, hogy kötelességének mielőbb tegyen eleget.

3. §. Közben az a bíró, akitől fellebbeztek, köteles az iratokat az 1474. kán. előírása szerint a fellebbviteli bírónak elküldeni.

1635. kán. – Ha a törvényszabta fellebbezési határidők kihasználatlanul teltek el, akár az előtt a bíró előtt, akitől, akár az előtt a bíró előtt, akihez fellebbeznek, ez a fellebbezéstől való elállásnak számít.

1636. kán. – 1. §. A fellebbező elállhat a fellebbezéstől, s ennek azok a hatásai, melyek az 1525. kán.-ban találhatók.

2. §. Ha a fellebbezést a kötelékvédő vagy az ügyész jelentette be, az ettől való elállásra, ha a törvény másként nem rendelkezik, a fellebbviteli bíróság kötelékvédője vagy ügyésze jogosult.

1637. kán. – 1. §. A felperes fellebbezése hasznos az alperesnek is és megfordítva.

2. §. Ha több alperes vagy felperes van, és egyikük támadja, vagy egyikük ellenében támadják az ítéletet, ez mindegyikük részéről és mindegyikük ellenében történt támadásnak minősül, ha a kért dolog osztatlan vagy a kötelezettség egyetemleges.

3. §. Ha az egyik fél fellebbezést jelent be az ítélet valamely pontja ellen, a másik fél, még ha lejárt is a fellebbezés határideje, a fő fellebbezésről való értesüléstől számított tizenöt nap záros határidőn belül mellékes fellebbezést terjeszthet be más pontok ellen.

4. §. Ha az ellenkezője nem világos, a vélelem amellett szól, hogy a fellebbezés az ítélet minden pontja ellen irányul.

1638. kán. – A fellebbezés felfüggeszti az ítélet végrehajtását.

1639. kán. – 1. §. Az 1683. kán. előírásának épségben hagyásával, a fellebbviteli fokon nem vezethető be új percím, még hasznos halmozásként sem; ezért a perfelvétel tárgyát csak az képezheti, hogy az előző ítéletet részben vagy egészben meg kell-e erősíteni, vagy meg kell-e változtatni.

2. §. Új bizonyítékok csak az 1600. kán. előírása szerint megengedettek.

1640. kán. – A fellebbviteli fokon megfelelő alkalmazással ugyanolyan módon kell eljárni, mint első fokon; de hacsak a bizonyítékokat nem kell esetleg kiegészíteni, rögtön az 1513. kán. 1. §-a és az 1639. kán. 1. §-a szerinti perfelvétel után rá kell térni az ügy vitájára és az ítéletre.