AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

VIII. CÍM

AZ ÍTÉLET MEGTÁMADÁSA

(Kánon 1619 – 1640)

I. FEJEZET (Kánon 1619 – 1627)

SEMMISSÉGI PANASZ AZ ÍTÉLET ELLEN

1619. kán. – Az 1622. és 1623. kán. fenntartásával maga az ítélet orvosolja a cselekmények olyan pozitív jogban kimondott semmisségét, amelyet – bár a panaszt beterjesztő fél tudott róla – nem jelentettek a bírónak az ítélet előtt, feltéve, hogy magánérdeket érintő ügyről van szó.

1620. kán. – Az ítélet orvosolhatatlan semmisségben szenved, ha:

1. abszolút illetéktelen bíró hozta;

2. olyan személy hozta, akinek nincs hatalma ítélkezni azon a bíróságon, ahol az ügyet eldöntötték;

3. a bíró az ítéletet kényszer vagy súlyos félelem hatása alatt hozta;

4. a pert az 1501. kán.-ban említett peres kérelem nélkül folytatták le, vagy nem kezdeményezték senki alperes ellen;

5. olyan felek közt hozták, akiknek legalább az egyike nem rendelkezik perképességgel;

6. valaki más nevében járt el törvényes megbízás nélkül;

7. valamelyik féltől megtagadták a védelem jogát;

8. a vitát még részben sem döntötte el.

1621. kán. – Az 1620. kán.-ban említett semmisség miatti panaszt kifogásként mindig elő lehet terjeszteni, keresetként pedig az előtt a bíró előtt, aki az ítéletet hozta, az ítélet kihirdetésétől számított tíz éven belül.

1622. kán. – Az ítélet csupán orvosolható semmisségben szenved, ha:

1. az 1425. kán. 1. §-a ellenére nem kellő számú bíró hozta;

2. nem tartalmazza a döntés okait vagyis indokait;

3. hiányoznak a jogban előírt aláírások;

4. nem tartalmazza kimondása évének hónapjának, napjának és helyének megjelölését;

5. olyan semmis perbeli cselekményre épül, amelynek semmissége nem orvoslódott az 1619. kán. előírása szerint;

6. az 1593. kán. 2. §-a szerint törvényesen távol lévő fél ellen hozták.

1623. kán. – Az 1622. kán.-ban említett esetekben a semmisségi panaszt az ítélet kihirdetéséről való értesüléstől számított három hónapon belül lehet beterjeszteni.

1624. kán. – A semmisségi panaszt ugyanaz a bíró bírálja el, aki az ítéletet hozta; ha pedig a fél attól tart, hogy az a bíró, aki a semmisségi panasszal megtámadott ítéletet hozta, elfogult lesz, és ezért őt gyanúsnak tartja, követelheti, hogy más bíróval helyettesítsék az 1450. kán. előírása szerint.

1625. kán. – A semmisségi panaszt be lehet terjeszteni a fellebbezéssel együtt, a fellebbezés számára megállapított határidőn belül.

1626. kán. – 1. §. Semmisségi panaszt nem csupán azok a felek terjeszthetnek elő, akik úgy érzik, hogy hátrányt szenvedtek, hanem az ügyész vagy a kötelékvédő is, valahányszor joguk van szerepelni.

2. §. Maga a bíró hivatalból visszavonhatja vagy kijavíthatja az általa hozott semmis ítéletet az 1623. kán.-ban megállapított határidőn belül, kivéve, ha közben semmisségi panasszal egybekötött fellebbezést nyújtottak be, vagy ha a semmisség az 1623. kán.-ban említett határidő leteltével orvoslódott.

1627. kán. – A semmisségi panaszról szóló ügyeket a szóbeli egyházi peres eljárás szabályai szerint lehet tárgyalni.