AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

V. CÍM

A MELLÉKES ÜGYEK

(Kánon 1587 – 1597) 

I. FEJEZET (Kánon 1592 – 1595)

A FELEK TÁVOLMARADÁSA

1592. kán. – 1. §. Ha a megidézett alperes nem jelenik meg, és megfelelő mentséget sem hoz fel távolmaradásának igazolására, vagy nem válaszol az 1507. kán. 1. §-ának előírása szerint, a bíró nyilvánítsa őt a pertől távolmaradottnak, és rendelje el, hogy az ügy a szabályok megtartásával folytatódjék egészen a perdöntő ítéletig és annak végrehajtásáig.

2. §. Mielőtt az 1. §-ban említett határozatot meghozzák, meg kell győződni – szükség esetén még újabb idézés útján is – arról, hogy a szabályszerűen végzett idézés hasznos időben megérkezett-e az alpereshez.

1593. kán. – 1. §. Ha azután az alperes a bíróságon az ügy lezárása előtt megjelenik, vagy válaszol, véleményeket és bizonyítékokat terjeszthet be, tiszteletben tartva az 1600. kán. előírását; ügyeljen azonban a bíró, nehogy a pert szántszándékkal hosszasan és szükségtelenül késleltessék.

2. §. Ha nem jelenik is meg, vagy nem válaszol is az ügy lezárásáig, az ítéletet megtámadhatja; ha pedig igazolja, hogy törvényes akadály tartotta vissza, melyet hibáján kívül korábban bizonyítani nem tudott, semmisségi panasszal élhet.

1594. kán. – Ha a perfelvételre kitűzött napon és órában a felperes nem jelenik meg és alkalmas mentséget sem hoz fel:

1. a bíró idézze meg ismét;

2. ha a felperes az új idézésre sem jelenik meg, az a vélelem keletkezik, hogy elállt a pertől az 1524-1525. kán. szerint;

3. ha később részt akar venni a perben, az 1593. kán.-t kell megtartani.

1595. kán. – 1. §. A pertől távolmaradó fél, akár felperes, akár alperes, ha nem bizonyított megfelelő akadályt, köteles megtéríteni a távolléte miatt felmerült perbeli költségeket, és szükség esetén kártalanítani is a másik felet.

2. §. Ha mind a felperes, mind az alperes távol maradt a pertől, egyetemlegesen kötelesek a perköltségek megtérítésére.