|
AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV
VII. KÖNYV
AZ ELJÁRÁSOK
II. RÉSZ
AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS
I_SZAKASZ
A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS
V. CÍM
A MELLÉKES ÜGYEK
(Kánon 1587 – 1597)
1587. kán. – Mellékes ügy keletkezik, mikor a per idézéssel történt megkezdése után olyan kérdést terjesztenek elő, amely bár a pert bevezető keresetlevélben nem szerepel kifejezetten, mégis annyira az ügyhöz tartozik, hogy többnyire a főkérdés előtt kell megoldani.
1588. kán. – A mellékes ügyet írásban vagy szóban terjesztik elő annak a kapcsolatnak megjelölésével, amely közte és a főügy között fennáll, az előtt a bíró előtt, aki a főügy eldöntésére illetékes.
1589. kán. – 1. §. A bíró a kérdés átvétele és a felek meghallgatása után haladéktalanul döntse el, hogy a felvetett mellékes kérdés megalapozottnak tűnik-e, és kapcsolatos-e a főkérdéssel, vagy eleve mellőzendő; ha elfogadja, azt is el kell döntenie, hogy súlyosságánál fogva közbeszóló ítélettel kell-e megoldani vagy határozatilag.
2. §. Ha pedig úgy ítéli, hogy a mellékes kérdést nem szükséges a perdöntő ítélet előtt megoldani, rendelje el, hogy a főügy eldöntésekor vegyék tekintetbe.
1590. kán. – 1. §. Ha a mellékes kérdést ítéletileg kell megoldani, a szóbeli egyházi peres eljárás szabályait kell követni, hacsak az ügy súlyosságára való tekintettel a bíró másként nem látja jónak.
2. §. Ha pedig határozatilag kell megoldani, a bíróság a dolgot az ügyhallgatóra vagy az elnökre bízhatja.
1591. kán. – A főügy lezárása előtt a bíró vagy a bíróság a határozatot vagy a közbeszóló ítéletet megfelelő okból visszavonhatja vagy módosíthatja, akár a fél kérésére, akár hivatalból, a felek meghallgatása után.
|