AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

III. FEJEZET (Kánon 1547 – 1573)

A TANÚK ÉS A TANÚVALLOMÁSOK

4. CIKKELY

A TANÚVALLOMÁSOK HITELE

1572. kán. – A tanúvallomások értékelésekor a bíró, szükség esetén írásbeli igazolás megkövetelése után, vegye figyelembe:

1. a személy állapotát és tisztességét;

2. hogy saját tudomása, különösen látása és hallása alapján tanúskodik-e, vagy saját véleménye, a híresztelés vagy másoktól hallottak alapján;

3. hogy a tanú állhatatos-e, és vallomása szilárdan összefüggő-e, vagy változó, bizonytalan és ingadozó;

4. hogy vannak-e tanúvallomásával megegyező más tanúk vagy azt megerősítő egyéb bizonyítékelemek.

1573. kán. – Egyetlen tanú vallomása nem lehet teljes bizonyíték, kivéve, ha minősített tanúról van szó, aki hivatali ténykedéséről tesz vallomást, vagy ha a dologi és személyi körülmények mást javallanak.