AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

III. FEJEZET (Can. 1547 - 1573)

A TANÚK ÉS A TANÚVALLOMÁSOK

3. CIKKELY

A TANÚK KIHALLGATÁSA

1558. kán. - 1. §. A tanúkat a bíróság helyiségében kell kihallgatni, hacsak a bíró mást nem tart helyesnek.

2. §. A bíborosokat, pátriárkákat, püspököket és azokat, akik államuk joga szerint hasonló kedvezményt élveznek, az általuk választott helyen hallgassák ki.

3. §. A bíró döntse el, hogy hol hallgassák ki azokat, akiknek távolság, betegség vagy más akadály miatt lehetetlen vagy nehéz megjelenni a bíróság székhelyén, fenntartva az 1418. kán. és az 1469. kán. 2. §-a előírásait.

1559. kán. - A tanúk kihallgatásán a felek nem lehetnek jelen, kivéve, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy beengedhetők, főként amikor a dolog magánérdeket érint. Jelen lehetnek azonban a felek ügyvédei vagy képviselői, hacsak a bíró a személyi és tárgyi körülmények miatt úgy nem ítéli, hogy titkosan kell eljárni.

1560. kán. - 1. §. A tanúkat egyenként és külön-külön kell kihallgatni.

2. §. Ha a tanúk egymásnak vagy a félnek súlyos dologban ellentmondanak, a bíró a különböző nézeten lévőket összehívhatja, azaz szembesítheti őket egymással, elhárítva lehetőség szerint a veszekedést és a botrányt.

1561. kán. - A tanú kihallgatását a bíró, annak megbízottja vagy az ügyhallgató végezze. A jegyző segédkezzék neki. Ezért, ha a kihallgatáson jelen lévő feleknek, ügyésznek, kötelékvédőnek vagy ügyvédeknek más kérdéseik is vannak a tanúhoz, azokat ne a tanúnak, hanem a bírónak, illetve helyettesének adják elő, hogy az tegye fel őket, hacsak a részleges törvény másként nem rendelkezik.

1562. kán. - 1. §. A bíró hívja fel a tanú figyelmét arra a súlyos kötelezettségére, hogy a teljes és tiszta igazságot vallja.

2. §. A bíró vegye ki a tanútól az 1532. kán. szerinti esküt; ha a tanú ennek letételét megtagadja, eskü nélkül hallgassák ki.

1563. kán. - A bíró először is győződjék meg a tanú személyazonosságáról; vizsgálja meg, milyen viszonyban van a peres felekkel, és mikor felteszi neki az ügyre vonatkozó részleges kérdéseket, tudakolja ki ismereteinek forrását és azt is, hogy pontosan mikor jutott tudomására az, amit állít.

1564. kán. - A kérdések legyenek rövidek, a kihallgatandó értelmi szintjének megfelelőek, ne foglaljanak magukban egyszerre több kérdést, ne legyenek fogósak, ravaszak, ne sugalmazzák a választ, álljanak távol mindenféle sértéstől, és vonatkozzanak az illető ügyre.

1565. kán. - 1. §. A kérdéseket nem szabad előre közölni a tanúkkal.

2. §. Mégis, ha az, amiről tanúskodni kell, olyan távoli, hogy nem lehet biztosan állítani előzetes átgondolás nélkül, a bíró előre tájékoztathatja a tanút egyes pontokról, ha szerinte ez veszélytelenül megtehető.

1566. kán. - A tanúk szóban adják elő vallomásukat, ne pedig írásból olvassák fel, kivéve, ha számításokról és számadásokról van szó; ebben az esetben használhatják a magukkal hozott feljegyzéseket.

1567. kán. - 1. §. A választ a jegyzőnek rögtön írásba kell foglalnia, mégpedig magának a tanúvallomásnak a szavaival, legalábbis ami a per tárgyát közvetlenül érintő dolgokat illeti.

2. §. Megengedhető magnetofon használata is, ha aztán a válaszokat írásba foglalják és - hacsak lehet - aláíratják a vallomást tevővel.

1568. kán. - A jegyző az iratokban tegyen említést az eskü letételéről, elengedéséről vagy megtagadásáról, a felek és mások jelenlétéről, a hivatalból pótlólag felvett kérdésekről és általában minden emlékezetre méltó dologról, ami a tanúk kihallgatása során esetleg történt.

1569. kán. - 1. §. A kihallgatás végén a tanú számára fel kell olvasni, amit a jegyző a vallomásából írásba foglalt, vagy vissza kell vele hallgattatni, amit vallomásából magnetofonra felvettek, s lehetővé kell tenni a tanú számára, hogy ahhoz hozzátegyen, elvegyen belőle, javítson vagy változtasson rajta.

2. §. Ezután az iratot a tanúnak, a bírónak és a jegyzőnek alá kell írnia.

1570. kán. - A tanúkat, noha már kihallgatták őket, az iratok vagy a tanúvallomások közzététele előtt, a fél kérésére vagy hivatalból új kihallgatásra lehet hívni, ha a bíró szükségesnek vagy hasznosnak látja, de csak akkor, ha összejátszás vagy megvesztegetés veszélye nem forog fenn.

1571. kán. - A tanúknak a bíró méltányos becslése szerint meg kell téríteni mind a tanúskodás miatt felmerült költségeiket, mind pedig azt a hasznot, amitől ezért estek el.