AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

III. FEJEZET (Can. 1547 – 1573)

A TANÚK ÉS A TANÚVALLOMÁSOK

2. CIKKELY

A TANÚK MEGNEVEZÉSE ÉS KIZÁRÁSA

1551. kán. – Az a fél, aki a tanút megnevezte, lemondhat annak kihallgatásáról. De a másik fél kérheti, hogy a tanút mégis hallgassák ki.

1552. kán. – 1. §. Mikor tanúkkal való bizonyítást kérnek, meg kell adni a bíróságnak a nevüket és a lakóhelyüket.

2. §. A bíró által kijelölt határidőn belül be kell terjeszteni azokat a pontokat, amelyekről a tanúkat megkérdeztetni kívánják; ennek elmaradása a kérelemről való lemondásnak minősül.

1553. kán. – Ha túl sok a tanú, a bíró feladata ezek számának korlátozása.

1554. kán. – Mielőtt a tanúkat kihallgatnák, nevüket közölni kell a felekkel; ha ez a bíró megítélése szerint nem történhet meg súlyos nehézség nélkül, akkor legalább a tanúvallomások közzététele előtt kerüljön rá sor.

1555. kán. – Az 1550. kán. előírásának fenntartásával, a fél kérheti a tanú kizárását, ha a tanú kihallgatása előtt a kizárás megfelelő oka bebizonyosodik.

1556. kán. – A tanú megidézése a tanúval szabályosan közölt bírói határozattal történik.

1557. kán. – A szabályosan megidézett tanú jelenjék meg vagy közölje a bíróval távollétének okát.