AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

III. FEJEZET (Can. 1547 – 1573)

A TANÚK ÉS A TANÚVALLOMÁSOK

1. CIKKELY

KIK LEHETNEK TANÚK

1549. kán. – Mindenki lehet tanú, ha a jog teljesen vagy részlegesen kifejezetten el nem tiltja.

1550. kán. – 1. §. Ne engedjék tanúvallomást tenni a tizennégy éven aluli kiskorúakat és a gyengeelméjűeket; mégis meg lehet hallgatni őket a bíró határozata alapján, mely ezt hasznosnak nyilvánítja.

2. §. Képteleneknek tekintendők:

1. a peres felek és azok, akik a felek nevében vesznek részt a perben, a bíró és segédei, az ügyvéd és azok az egyéb személyek, akik az adott ügyben a feleknek segédkeznek vagy segédkeztek;

2. a papok minden olyan dolog vonatkozásában, amit szentségi gyónásból tudnak, még akkor is, ha a gyónó kérte őket, hogy fedjék fel ezeket; sőt a gyónás alkalmával bárkitől és bármi módon hallottakat sem lehet elfogadni az igazság mégoly csekély bizonyítékának sem.