AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

III. FEJEZET (Kánon 1547 – 1573)

A TANÚK ÉS A TANÚVALLOMÁSOK

1547. kán. – A tanúkkal való bizonyítás minden ügyben megengedett a bíró vezetésével.

1548. kán. – 1. §. A tanúk kötelesek elmondani az igazságot a törvényesen kérdező bírónak.

2. §. Az 1550. kán. 2. § 2. sz. előírásának tiszteletben tartásával a válaszadási kötelezettségtől mentesülnek:

1. a klerikusok azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekről szent szolgálatukra való tekintettel szereztek tudomást; a köztisztviselők, az orvosok, a szülésznők, az ügyvédek, a jegyzők és mások, akik – akár csak egy általuk adott tanács alapján is – hivatali titoktartásra kötelezettek, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekre ez a titoktartás vonatkozik;

2. akik attól tartanak, hogy tanúvallomásuk miatt őket magukat, házastársukat, közeli vérrokonaikat vagy sógoraikat becsületbeli károsodás, veszélyes zaklatás vagy más súlyos hátrány éri.