AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

I. FEJEZET (Kánon 1530 – 1538)

A FELEK NYILATKOZATAI

1530. kán. – A bíró az igazság jobb feltárása érdekében mindig kihallgathatja a feleket, sőt ezt meg is kell tennie a fél kérésére vagy olyan tény bizonyítására, melynek tisztázása közérdek.

1531. kán. – 1. §. A törvényesen kérdezett fél köteles válaszolni, és a teljes igazságot elmondani.

2. §. Ha megtagadja a válaszadást, a bírónak kell felmérnie, hogy ez mit jelent a tények bizonyítása szempontjából.

1532. kán. – A közérdeket érintő esetekben a bíró eskesse meg előre a feleket az igazmondásra, vagy legalább utólag a mondottak igazságára, hacsak súlyos okból ennek ellenkezője nem ajánlatos; egyéb esetekben saját belátása szerint megesketheti őket.

1533. kán. – A felek, az ügyész és a kötelékvédő benyújthatnak a bírónak kérdőpontokat, hogy azokról a felet megkérdezze.

1534. kán. – A felek kihallgatására, megfelelő módon, azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyeket az 1548. kán. 2. § 1. sz., az 1552. és az 1558-1565. kán. ír elő a tanúk kihallgatására.

1535. kán. – A perbeli beismerés az illetékes bíró előtti írásbeli vagy szóbeli állítás, melyet valamelyik fél az illető per tárgyalásával kapcsolatban akár önként, akár a bíró kérdésére önmaga ellen tett.

1536. kán. – 1. §. Az egyik fél perbeli beismerése, ha magánügyről van szó, és nem érinti a közérdeket, a többi feleket mentesíti a bizonyítás terhétől.

2. §. A közérdeket érintő ügyekben pedig a perbeli beismerés és a felek olyan kijelentései, melyek nem számítanak beismerésnek, a bíró által mérlegelendő bizonyító erővel rendelkeznek az ügy többi körülményeivel együtt, de teljes bizonyító erőt nem tulajdoníthat nekik, hacsak más elemek nem járulnak hozzájuk, melyek tökéletesen megerősítik azokat.

1537. kán. – A peren kívüli beismerésről, melyre a perben hivatkoznak, a bírónak kell az összes körülmények figyelembevételével megállapítania, hogy milyen jelentősége van.

1538. kán. – A beismerés vagy a fél bármely más kijelentése nélkülöz minden bizonyító erőt, ha kitűnik, hogy ténybeli tévedés miatt tette, vagy erőszakkal, illetve súlyos megfélemlítéssel csikarták ki azt.