AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

IV. CÍM

A BIZONYÍTÉKOK

(Kánon 1526 – 1586)

1526. kán. – 1. §. A bizonyítás kötelezettsége azt terheli, aki állít valamit.

2. §. Nem szorul bizonyításra:

1. amit maga a törvény vélelmez;

2. az olyan tény, amit az egyik peres fél állít, és a másik elfogad, kivéve, ha a jog vagy a bíró mégis bizonyítékot követel.

1527. kán. – 1. §. Felhozható bármiféle bizonyíték, ami az ügy eldöntéséhez hasznosnak tűnik és megengedett.

2. §. Ha a fél ragaszkodik ahhoz, hogy a bíró által elutasított bizonyítékot engedélyezzék, erről maga a bíró döntsön a lehető leggyorsabban.

1528. kán. – Ha a fél vagy a tanú nem hajlandó a bíró előtt kihallgatásra megjelenni, ki lehet hallgatni a bíró által kijelölt világi személy útján is, vagy kívánni lehet, hogy nyilatkozatát közjegyző előtt vagy bármely más törvényes módon tegye meg.

1529. kán. – A bíró a bizonyítékok összegyűjtéséhez csak súlyos okból fogjon a perfelvétel előtt.