AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

III. CÍM

A PER FOLYAMATA

(Kánon 1517 – 1525)

1517. kán. – A per folyamata az idézéssel kezdődik, és nemcsak perdöntő ítélettel, de más, a jogban meghatározott módokon is befejeződhet.

1518. kán. – Ha a peres fél meghal, vagy állapota megváltozik, vagy megszűnik az a hivatala, amelynek alapján eljár:

1. ha a perbezárás még nem történt meg, a perfolyamat felfüggesztődik, amíg az elhunyt örököse, utóda vagy az, akinek érdekében áll, a pert tovább nem folytatja;

2. ha a perbezárás már megtörtént, a bíró köteles az ügyet folytatni az esetleg szereplő képviselő vagy ennek hiányában az elhunyt örökösének vagy utódjának megidézése után.

1519. kán. – 1. §. Ha a gyám, a gondnok vagy az 1481. kán. 1. és 3. §-a szerint szükséges képviselő megválik hivatalától, a per folyamata ezalatt felfüggesztődik.

2. §. A bíró pedig mielőbb nevezzen ki más gyámot vagy gondnokot; perbeli képviselőt pedig akkor nevezhet ki, ha ezt a fél a bíró által kijelölt rövid határidőn belül elmulasztotta.

1520. kán. – Ha a felek, noha ezt semmi akadály nem gátolja, hat hónapon át semmiféle perbeli cselekményt nem végeztek, a per folyamata megszűnik. A részleges törvény a megszűnéshez más határidőt is előírhat.

1521. kán. – A megszűnés magának a jognak az alapján és mindenkivel, tehát a kiskorúakkal és a kiskorúakkal azonos elbírálás alá esőkkel szemben is érvényesül, és hivatalból is ki kell nyilvánítani, fenntartva a kártérítés követelésének jogát azokkal a gyámokkal, gondnokokkal, ügyintézőkkel és képviselőkkel szemben, akik vétlenségüket nem bizonyítják.

1522. kán. – A megszűnés megsemmisíti az eljárás iratait, de nem az ügy iratait; sőt ez utóbbiak ugyanazon személyek közt, ugyanarról a dologról keletkezett másik perben is érvényesek lehetnek; más személyekre vonatkozólag viszont csakis okirat erejével bírnak.

1523. kán. – A megszűnt per költségeit illetően a peres felek közül ki-ki a saját kiadásait viseli.

1524. kán. – 1. §. A felperes a per bármely szakaszában és bármely fokán elállhat a pertől; ugyancsak elállhat mind a felperes, mind az alperes valamennyi vagy némely perbeli cselekménytől.

2. §. A gyámoknak és a jogi személyek ügyintézőinek ahhoz, hogy elállhassanak a pertől, azok tanácsára vagy beleegyezésére van szükségük, akiknek közreműködése szükséges az olyan cselekményekhez, melyek a rendes ügyintézés kereteit túllépik.

3. §. A pertől való elállás akkor érvényes, ha írásban történik, a fél vagy különleges megbízással ellátott képviselője aláírja, a másik féllel közlik, az elfogadja, vagy legalább nem támadja meg, és a bíró engedélyezi.

1525. kán. – A bírótól engedélyezett elállás azokra a cselekményekre nézve, amelyektől elállottak, ugyanolyan hatásokat eredményez, mint a per folyamatának megszűnése. Az elálló felet pedig kötelezi azon cselekmények költségeinek viselésére, amelyektől elállt.