AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

II. RÉSZ

AZ EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I_SZAKASZ

A RENDES EGYHÁZI PERES ELJÁRÁS

I. CÍM

A PERALAPÍTÁS

(Cann. 1501 – 1512)

II. FEJEZET (Cann. 1507 – 1512)

AZ IDÉZÉS ÉS A PERBELI CSELEKMÉNYEK KÖZLÉSE

1507. kán. – 1. §. Abban a határozatban, amelyben a felperes keresetlevelét elfogadja, a bírónak vagy az elnöknek perbe kell hívnia, vagyis meg kell idéznie a perfelvételre a többi feleket, s egyben meg kell állapítania, hogy írásban kell-e felelniük, vagy személyesen kell előtte megjelenniük a perkérdés megállapítására. Ha az írott válaszok alapján szükségesnek tűnik a felek összehívása, ezt új határozatban mondhatja ki.

2. §. Ha az 1506. kán. szerint tekintik elfogadottnak a keresetlevelet, akkor a perbeidézésről szóló határozatot az ugyanabban a kánonban említett kérelem benyújtása utáni húsz napon belül kell kiadni.

3. §. Ha a peres felek a bíró előtt ténylegesen megjelentek az ügy tárgyalására, nincs szükség idézésre, de a jegyzőnek jeleznie kell az iratokban, hogy a felek a bíróságon jelen voltak.

1508. kán. – 1. §. A perbeidézési határozatot rögtön tudomására kell hozni az alperesnek, és egyszersmind tudomása kell hogy legyen róla a többieknek is, akik megjelenni tartoznak.

2. §. Az idézéshez csatolni kell a peralapító keresetlevelet, kivéve, ha a bíró súlyos okból úgy véli, hogy nem kell közölni a keresetlevelet a féllel addig, amíg a bíróságon vallomást nem tett.

3. §. Ha olyan ellen indul per, aki jogait nem gyakorolhatja szabadon, vagy nem kezelheti szabadon azokat a dolgokat, amelyekről a vita folyik, az idézést, az ügynek megfelelően, a gyámmal, a gondnokkal, a különleges képviselővel, vagyis azzal kell közölni, aki nevében a jog szerint perbe bocsátkozni köteles.

1509. kán. – 1. §. Az idézések, határozatok, ítéletek és más perbeli cselekmények közlésének postai úton vagy más olyan módon kell történnie, amely a lehető legbiztonságosabb, a részleges törvényben megállapított szabályok megtartásával.

2. §. A közlés tényének és módjának ki kell tűnnie a periratokból.

1510. kán. – Azt az alperest, aki az idézés átvételét megtagadja, vagy az idézés hozzáérkezését megakadályozza, úgy kell tekinteni, mint akit törvényesen megidéztek.

1511. kán. – Ha az idézést nem közölték jogszerűen, a perbeli cselekmények semmisek, az 1507. kán. 3. § előírásának fenntartásával.

1512. kán. – Amikor az idézést jogszerűen közölték, vagy a felek a bíró előtt megjelentek az ügy megindítására:

1. a dolog megszűnik érintetlennek lenni;

2. az ügy sajátja lesz annak az egyébként illetékes bírónak vagy bíróságnak, aki előtt a keresetet indították;

3. a megbízott bíró joghatósága megerősítést nyer úgy, hogy még a megbízó jogának elvesztével sem szűnik meg;

4. az elévülés megszakad, hacsak nincs más rendelkezés;

5. a per folyamatba jön, s így azonnal érvényesül az az elv, hogy „a per folyamata alatt semmi újítás ne történjék”.