The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

 

I. RÉSZ

A PEREK ÁLTALÁBAN

(Kánon 1400 - 1500)

 

V. CÍM

A KERESETEK ÉS A KIFOGÁSOK

(Cann. 1491 – 1500)

 

I. FEJEZET (Kánon 1491 - 1495)

A KERESETEK ÉS A KIFOGÁSOK ÁLTALÁBAN  

1491. kán. - Minden jogot, hacsak más nincs kifejezetten kimondva, nemcsak kereset védelmez, hanem kifogás is.

1492. kán. - 1. §. Minden kereset megszűnik a jog szerinti elévüléssel vagy más törvényes módon, kivéve azokat, amelyek a személyek állapotával kapcsolatosak, mert ezek soha meg nem szűnnek.

2. §. A kifogás az 1462. kán. előírásának érvényben hagyásával mindig előterjeszthető, és természeténél fogva örök.

1493. kán. - A felperes valaki ellen egyszerre több keresetet is indíthat ugyanarról a dologról vagy különbözőkről, csak egymásnak ellent ne mondjanak, és túl ne lépjék annak a bíróságnak az illetékességét, amelyhez fordulnak velük.

1494. kán. - 1. §. Az alperes ugyanazon bíró előtt, ugyanazon perben a felperes ellen viszontkeresettel élhet, az ügynek a főkeresettel való összefüggése miatt vagy a felperes kérelmének elhárítására vagy csökkentésére.

2. §. Viszontkereset ellen viszontkeresetnek helye nincs.

1495. kán. - A viszontkeresetet ahhoz a bíróhoz kell beterjeszteni, aki előtt az első keresetet megindították, még akkor is, ha ezt a bírót csak egy ügyre bízták meg, vagy ha egyébként viszonylagosan illetéktelen.

 

top