IV. CÍM

A PERES FELEK

(Kánon 1476 – 1490)

 

II. FEJEZET (Kánon 1481 – 1490)

A PERBELI KÉPVISELŐK ÉS AZ ÜGYVÉDEK

1481. kán. – 1. §. A felek szabadon alkalmazhatnak ügyvédet és képviselőt; ám a 2. és 3. §-ban megjelölt esetek kivételével személyesen is perelhetnek akár felperesként, akár alperesként, hacsak a bíró nem tartja szükségesnek képviselő vagy ügyvéd közreműködését.

2. §. Büntetőperekben a vádlottnak mindig kell hogy legyen maga választotta vagy a bíró által kirendelt ügyvédje.

3. §. Egyházi peres ügyekben, ha kiskorúakról vagy a közérdeket érintő ügyről van szó, kivéve a házassági ügyeket, ha a félnek nincs védője, a bíró hivatalból rendeljen ki védőt számára.

1482. kán. – 1. §. Mindenki csak egy képviselőt alkalmazhat, és ez nem állíthat magának helyettest, kivéve, ha erre kifejezett felhatalmazást kapott.

2. §. Ha valaki megfelelő okból mégis több képviselőt állít, úgy jelölje ki őket, hogy köztük megelőzésnek legyen helye.

3. §. Egyszerre több ügyvédet is lehet alkalmazni.

1483. kán. – A képviselőnek és az ügyvédnek nagykorúnak és jó hírűnek kell lennie; az ügyvédnek ezenkívül katolikusnak is kell lennie, hacsak a megyéspüspök meg nem engedi az ellenkezőjét, továbbá kánonjogi doktornak vagy egyébként valóban jártasnak kell lennie, és rendelkeznie kell az említett püspök jóváhagyásával.

1484. kán. – 1. §. Mielőtt a képviselő és az ügyvéd feladatának ellátásához fogna, letétbe kell helyeznie a bíróságnál hiteles megbízását.

2. §. A jog megszűnésének megakadályozása végett a bíró elfogadhatja a képviselőt akkor is, ha nem mutatja be megbízását, de – adott esetben – megfelelő biztosítékot kell adnia; ha pedig a bíró által megállapítandó záros határidőn belül nem mutatja be szabályszerűen megbízását, a jogcselekmény teljesen érvénytelen.

1485. kán. – Különleges megbízás nélkül a képviselő nem mondhat le érvényesen a keresetről, a perről vagy a perbeli cselekményekről, s nem is köthet peregyezséget, megállapodást, nem bízhatja az ügyet választott bírókra, és általában nem tehet semmi olyat, amihez a jog különleges megbízást követel.

1486. kán. – 1. §. A képviselő vagy az ügyvéd elbocsátása csak akkor lép hatályba, mikor ezt vele közölték, és ha a perfelvétel már megtörtént, a bírót és a másik felet is értesítették róla.

2. §. Ha a megbízó nem ellenzi, a fellebbezés joga és kötelessége a perdöntő ítélet meghozatala után a képviselőt illeti.

1487. kán. – A bíró határozat útján mind a képviselőt, mind az ügyvédet visszavetheti, akár hivatalból, akár a fél kérésére, de csak súlyos okból.

1488. kán. – 1. §. Mindkettőjüknek tilos megvásárolni a pert, illetve maguknak túlzott jövedelmet vagy a vitás dolog egy részét egyezségben kikötni. Ha mégis megteszik, az egyezség semmis, és a bíró pénzbüntetéssel sújthatja őket. Az ügyvédet ezenkívül hivatalából is fel lehet függeszteni, ha pedig visszaesik, a bíróság élén álló püspök törölheti az ügyvédek jegyzékéből.

2. §. Ugyanígy büntethetők azok a képviselők és ügyvédek is, akik az ügyeket az illetékes bíróságoktól a törvény kijátszásával elviszik, hogy másutt előnyösebb döntéssel zárják le azokat.

1489. kán. – Azokat az ügyvédeket és képviselőket, akik hivatalukkal ajándékok, ígéretek fejében vagy bármi más okból visszaélnek, fel kell függeszteni a jogvédelem gyakorlásától, és pénzbírsággal vagy más megfelelő büntetéssel kell sújtani őket.

1490. kán. – Hacsak lehetséges, minden bíróságon legyenek állandó jogvédők, akik magától a bíróságtól kapják a fizetésüket, és különösen házassági ügyekben ellátják az ügyvéd vagy a képviselő feladatát azok mellett a felek mellett, akik őket akarják választani.