A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG

1438. kán. – Az 1444. kán. 1. § 1. sz. előírásának tiszteletben tartásával:

1. a szuffragáneus püspök bíróságától a metropolita bíróságához lehet fellebbezni, épségben hagyva az 1439. kán. előírását;

2. a metropolita előtt első fokon tárgyalt ügyekben ahhoz a bírósághoz kell fellebbezni, amelyet ő az Apostoli Szentszék jóváhagyásával tartós jelleggel megjelölt;

3. a tartományi elöljáró előtt lefolytatott ügyekben a másodfok a legfőbb elöljáró bírósága; a helyi apát előtt lefolytatott ügyekben pedig a monasztikus kongregáció legfőbb apátjának bírósága.

1439. kán. – 1. §. Ha az 1423. kán. szerint több egyházmegye számára egyetlen elsőfokú bíróságot hoztak létre, a püspöki konferenciának másodfokú bíróságot kell alakítania az Apostoli Szentszék jóváhagyásával, kivéve, ha ezek az egyházmegyék mindnyájan ugyanannak a főegyházmegyének a szuffragáneusai.

2. §. A püspöki konferencia az Apostoli Szentszék jóváhagyásával létrehozhat egy vagy több másodfokú bíróságot akkor is, ha nem áll fenn az 1. §-ban említett eset.

3. §. Az 1. és 2. §-ban említett másodfokú bíróságok tekintetében a püspöki konferencia vagy az általa kijelölt püspök mindazzal a hatalommal rendelkezik, amellyel a megyéspüspök saját bírósága vonatkozásában.

1440. kán. – Ha az 1438. és 1439. kán. szerinti fokozati illetékességet nem tartják meg, a bíró illetéktelensége abszolút.

1441. kán. – A másodfokú bíróságot ugyanúgy kell összeállítani, mint az elsőfokút. Ha azonban első fokon az 1425. kán. 4. §-a értelmében egyetlen bíró hozott ítéletet, a másodfokú bíróságnak testületileg kell eljárnia.