AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VII. KÖNYV 

AZ ELJÁRÁSOK

I. RÉSZ

A PEREK ÁLTALÁBAN

(Kánon 1400 – 1500)

II. CÍM

A BÍRÓSÁGOK KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAI ÉS FAJTÁI

(Kánon 1417 – 1445)

I. FEJEZET (Kánon 1419 – 1427)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG

1. CIKKELY (Kánon 1419 – 1427)

A BÍRÓ

1419. kán. – 1. §. Minden egyházmegyében, minden a jogban kifejezetten ki nem vett ügyben a megyéspüspök az elsőfokú bíró, aki bírói hatalmát személyesen vagy mások által gyakorolhatja az alábbi kánonok szerint.

2. §. Ha pedig a püspök által képviselt jogi személy jogairól vagy anyagi javairól van szó, első fokon a föllebbviteli bíróság ítélkezik.

1420. kán. – 1. §. Minden megyéspüspök köteles rendes bírói hatalommal rendelkező bírósági helynököt, vagyis officiálist kinevezni, aki ne legyen azonos az általános helynökkel, hacsak az egyházmegye kicsinysége vagy az ügyek csekély száma ezt nem indokolja.

2. §. A bírósági helynök egy bíróságot alkot a püspökkel, de nem ítélkezhet olyan ügyekben, amelyeket a püspök magának tart fenn.

3. §. A bírósági helynök kaphat segítőket, akiket helyettes bírósági helynököknek vagy viceofficiálisoknak nevezünk.

4. §. Mind a bírósági helynöknek, mind a helyettes bírósági helynököknek papoknak kell lenniük, akik feddhetetlen hírűek, kánonjogi doktorátussal vagy legalább licenciátussal rendelkeznek, és betöltötték harmincadik életévüket.

5. §. Mindezek széküresedéskor sem vesztik el hivatalukat, és az egyházmegyei kormányzó sem mozdíthatja el őket, de az új püspök hivatalba lépésekor szükségük van a megerősítésre.

1421. kán. – 1. §. Az egyházmegyében a püspök nevezzen ki egyházmegyei bírókat, akik klerikusok legyenek.

2. §. A püspöki konferencia megengedheti, hogy világiak is bírói kinevezést kapjanak. Közülük szükség esetén egyet be lehet venni a társas bíróságba.

3. §. A bíróknak feddhetetlen hírűnek kell lenniük, és kánonjogi doktorátussal vagy legalább licenciátussal kell rendelkezniük.

1422. kán. – A bírósági helynököt, a helyettes bírósági helynököket és a többi bírókat meghatározott időre kell kinevezni az 1420. kán. 5. §-ának tiszteletben tartásával, és csak súlyos és törvényes okból szabad elmozdítani őket.

1423. kán. – 1. §. Az Apostoli Szentszék jóváhagyásával több megyéspüspök közös megállapodása alapján az 1419-1421. kán.-ban leírt egyházmegyei bíróságok helyett létrehozhat az illető egyházmegyék számára egyetlen elsőfokú bíróságot; ebben az esetben a püspökök összessége vagy a tőlük kijelölt püspök rendelkezik mindazzal a hatalommal, ami a megyéspüspököt illeti a saját bírósága vonatkozásában.

2. §. Az 1. §-ban leírt bíróságokat létre lehet hozni mindenfajta ügy számára vagy csupán bizonyos típusú ügyek számára.

1424. kán. – Az egyedül eljáró bíró bármely perben maga mellé vehet tanácsadóul két ülnököt, akik klerikusok vagy kipróbált életű világiak legyenek.

1425. kán. – 1. §. Minden ellentétes szokás elvetésével, három bíróból álló testületnek vannak fenntartva:

1. azok az egyházi peres ügyek, amelyek: a) az egyházi rend szentségének kötelékéről; b) az 1686, és az 1688. kán. előírásainak fenntartásával a házassági kötelékről folynak;

2. azok a büntetőügyek, amelyek: a) a klerikusi állapotból való elbocsátással sújtható büntetendő cselekményekről; b) a kiközösítés kiszabásáról vagy kinyilvánításáról folynak.

2. §. A püspök a nehezebb vagy fontosabb ügyeket három- vagy öttagú bíróságra bízhatja.

3. §. A bírósági helynöknek a bírókat az egyes ügyek tárgyalásához turnus szerinti rendben kell kijelölnie, hacsak egyes esetekben a püspök másként nem rendelkezik.

4. §. Első fokon, ha nem lehet társasbíróságot alakítani, a püspöki konferencia megengedheti, hogy amíg ez a lehetetlenség fennáll, a püspök az ügyet egyetlen klerikus bíróra bízza, aki - ahol erre mód van - vegye igénybe ülnök és ügyhallgató segítségét.

5. §. A már kijelölt bírók helyett a bírósági helynök ne válasszon ki másokat, hacsak nem nagyon súlyos okból, amit a határozatban meg kell jelölni.

1426. kán. – 1. §. A társasbíróságnak testületileg kell eljárnia, és az ítéletet szótöbbséggel kell meghoznia.

2. §. Elnöke, hacsak lehetséges, a bírósági helynök vagy a helyettes bírósági helynök legyen.

1427. kán. – 1. §. Ha ugyanannak a pápai jogú klerikusi szerzetes intézménynek szerzetesei vagy házai közt támad per, az elsőfokú bíró, hacsak a szabályzat másként nem rendelkezik, a tartományi elöljáró vagy önálló monostor esetén a helyi apát.

2. §. A szabályzatok ellenkező előírásainak fenntartásával, ha két tartomány között támad egyházi peres ügy, első fokon a legfőbb elöljáró ítélkezik személyesen vagy megbízott útján. Ha két monostor közt támad per, a monasztikus kongregáció legfőbb apátja ítélkezik első fokon.

3. §. Ha különböző szerzetes intézményekhez tartozó természetes vagy jogi személyek közt támad per vagy akár ugyanannak az egyházmegyei jogú klerikusi intézménynek vagy laikusi intézménynek a személyei közt, vagy szerzetesi személy és világi klerikus vagy laikus, illetve nem szerzetesi jogi személy közt, első fokon az egyházmegyei bíróság ítélkezik.