AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VIII. CÍM

A KORMÁNYZATI HATALOM

(Kánon 129 – 144)

129. kán. - 1. §. A kormányzati hatalomra, mely az egyházban isteni rendelés folytán van jelen, s amelyet joghatósági hatalomnak is neveznek, a jog előírásainak megfelelően azok képesek, akik felszentelésben részesültek.

2. §. E hatalom gyakorlásában a világi krisztushívők a jog előírásai szerint közreműködhetnek.

130. kán. - A kormányzati hatalmat, mint olyat a külső fórumon gyakorolják, néha azonban csak a belső fórumon, mégpedig oly módon, hogy azokat a hatásokat, melyeket gyakorlása a külső fórumon jellegénél fogva eredményez, ezen a külső fórumon csak annyiban ismerik el, amennyiben ez a meghatározott esetekre a jogban elő van írva.

131. kán. - 1. §. A kormányzati hatalom rendes, ha magánál a jognál fogva valamely hivatalhoz tartozik; megbízotti, ha egy személy nem hivatalánál fogva kapja.

2. §. A rendes kormányzati hatalom lehet vagy saját hatalom, vagy helyettesi hatalom.

3. §. Aki azt állítja magáról, hogy megbízotti hatalma van, azt terheli a megbízatás igazolásának kötelezettsége.

132. kán. - 1. §. A tartós felhatalmazásokra vonatkozóan a megbízotti hatalomról szóló előírások érvényesek.

2. §. Mégis, hacsak maga a felhatalmazást tartalmazó engedély kifejezetten másként nem rendelkezik, vagy az illetőt nem személyes adottságaira való tekintettel választották ki, az ordináriusnak adott tartós felhatalmazás nem veszti hatályát akkor, amikor megszűnik annak az ordináriusnak a jogköre, aki kapta, sőt még akkor sem, ha ugyanez az ordinárius már megkezdte a felhatalmazás végrehajtását, hanem átszáll arra a bármilyen fajta ordináriusra, aki az illetőnek a kormányzásban utóda.

133. kán. - 1. §. Az a megbízott, aki akár a dolgok, akár a személyek vonatkozásában túllépi megbízása határait, érvénytelenül jár el.

2. §. Nem lépi túl megbízatásának határait az a megbízott, aki a megbízásban előírttól eltérő módon hajtja végre azt, amire megbízták, hacsak ezt a módot a megbízó az érvényesség feltételéül nem szabta.

134. kán. - 1. §. A jogban az ordinárius név jelöli a római pápát, a megyéspüspököket és azokat is, akik - még ha csak ideiglenesen is - valamely részegyház vagy a 368. kán. szerint azzal egyenrangú közösség élén állnak, valamint azokat, akik ezekben általános, rendes végrehajtó hatalommal rendelkeznek, vagyis az általános és a püspöki helynököket, továbbá a tagok vonatkozásában a pápai jogú klerikusi szerzetes intézmények és az apostoli élet pápai jogú klerikusi társaságai nagyobb elöljáróit, akik legalább rendes végrehajtói hatalommal rendelkeznek.

2. §. Helyi ordináriusnak nevezzük mindazokat, akik az 1. §-ban szerepelnek, kivéve a szerzetes intézmények és az apostoli élet társaságai nagyobb elöljáróit.

3. §. Amit a kánonok a végrehajtó hatalom területén kifejezetten a megyéspüspöknek tulajdonítanak, az csak a megyéspüspököt és azokat illeti, akik a 381. kán. 2. §-a szerint vele egyenlő elbírálás alá esnek, de nem illeti meg az általános és a püspöki helynököt, hacsak az illető különleges megbízással nem rendelkezik.

135. kán. - 1. §. A kormányzati hatalmon belül törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat különböztetünk meg.

2. §. A törvényhozói hatalmat a jogban előírt módon kell gyakorolni, és a legfőbb hatóságnál alacsonyabb rangú egyházi törvényhozó nem bízhat meg mást érvényesen ennek a hatalmának a gyakorlásával, hacsak a jog kifejezetten nem rendelkezik másként; az alacsonyabb rangú törvényhozó nem hozhat érvényesen olyan törvényt, amely a magasabb joggal ellenkezik.

3. §. A bírói hatalmat, mellyel a bírók vagy a bírói testületek rendelkeznek, a jogban előírt módon kell gyakorolni, és megbízottat csakis valamely határozat vagy ítélet előkészítő cselekményeinek végrehajtására lehet állítani.

4. §. A végrehajtó hatalom gyakorlását illetően az alábbi kánonok előírásait kell megtartani.

136. kán. - Végrehajtó hatalmát ki-ki gyakorolhatja alárendeltjei fölött akkor is, ha az adott területen kívül tartózkodik, illetve ha alárendeltjei ezen a területen kívül tartózkodnak, hacsak a dolog természete vagy a jog előírása alapján ennek ellenkezője nem nyilvánvaló; az illető területen tartózkodó idegenek fölött pedig akkor gyakorolhatja, ha kedvezmények engedélyezéséről vagy egyetemes, illetve olyan részleges törvények végrehajtásáról van szó, melyek a 13. kán. 2. §. 2. sz. szerint kötelezik őket.

137. kán. - 1. §. A rendes végrehajtó hatalmat át lehet adni megbízottnak mind egy cselekményre, mind pedig az esetek összességére, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik.

2. §. Az Apostoli Szentszéktől kapott megbízotti végrehajtó hatalom továbbadható almegbízottnak akár egy cselekményre, akár az esetek összességére, hacsak a megbízottat nem személyes adottságaira való tekintettel választották ki, vagy almegbízott állítását kifejezetten meg nem tiltották.

3. §. Egy rendes hatalommal rendelkező másik hatóságtól kapott megbízotti végrehajtó hatalom, ha az esetek összességére adták, csupán egyes esetekre adható tovább almegbízottnak; ha azonban egy cselekményre vagy meghatározott cselekményre adták a megbízotti hatalmat, akkor almegbízottnak továbbadni nem lehet, hacsak a megbízó kifejezetten meg nem engedte.

4. §. Semmilyen almegbízotti hatalmat nem lehet további almegbízottaknak továbbadni, hacsak a megbízó kifejezetten nem engedélyezte.

138. kán. - A rendes végrehajtó hatalmat és az esetek összességére adott megbízotti hatalmat tágan kell értelmezni, az összes többit viszont szorosan; ha azonban valaki megbízotti hatalmat kapott, ezt úgy kell értelmezni, hogy megkapta mindazt, ami nélkül ezt a hatalmat nem lehet gyakorolni.

139. kán. - 1. §. Hacsak a jog másként nem rendelkezik, azáltal, hogy valaki egy illetékes - akár felsőbb - hatósághoz fordul, nem függesztődik fel a többi illetékes hatóság végrehajtói hatalma, akár rendes, akár megbízotti hatalom legyen is ez.

2. §. A felsőbb hatóság elé felterjesztett ügybe azonban az alsóbb hatóság ne avatkozzék bele, hacsak nem súlyos és sürgős okból; ebben az esetben azonban azonnal értesítse a felsőbb hatóságot.

140. kán. - 1. §. Ha ugyanannak az ügynek elintézésére egyetemlegesen többen kaptak megbízást, aki az ügy intézését elsőként elkezdi, a többieket kizárja annak intézéséből, kivéve, ha később az illető nem tudja vagy nem akarja folytatni az ügy intézését.

2. §. Ha egy ügy elintézésére több személy testületileg kapott megbízást, akkor közösen kell eljárniuk a 119. kán. szerint, hacsak a megbízás másként nem rendelkezik.

3. §. A több személynek adott megbízotti végrehajtó hatalomról azt vélelmezzük, hogy egyetemlegesen bízták meg vele az illetőket.

141. kán. - Ha többeket egymás után bíztak meg, az intézze az ügyet, akinek megbízatását korábban adták, és azóta sem vonták vissza.

142. kán. - 1. §. A megbízotti hatalom megszűnik: ha a megbízatást teljesítették; ha letelt az az idő, vagy betelt az eseteknek az a száma, amelyre a megbízatást adták; ha megszűnik az a cél, aminek elérésére a megbízatást adták; ha a megbízó a megbízatást visszavonja, és ezt a megbízottal közvetlenül közlik; valamint ha a megbízott lemond, és ezt közli a megbízóval, aki a lemondást elfogadja; nem szűnik meg azonban a megbízó jogának megszűnésével, hacsak ez a megbízáshoz fűzött záradékokból ki nem tűnik.

2. §. Érvényes azonban a csupán belső fórumon gyakorolt megbízotti hatalom alapján végzett olyan cselekmény, amelyet figyelmetlenségből az engedélyezett idő lejárta után hajtottak végre.

143. kán. - 1. §. A rendes hatalom megszűnik annak a hivatalnak az elvesztésével, amelyhez az illető hatalom kapcsolódik.

2. §. Hacsak a jog másként nem rendelkezik, a rendes hatalom felfüggesztődik, ha a hivataltól való megfosztás vagy a hivatalból való elmozdítás ellen törvényesen fellebbezést vagy felfolyamodást terjesztettek be.

144. kán. - 1. §. Ténybeli vagy jogot illető köztévedés, valamint pozitív és valószínű - akár ténybeli, akár jogi - kétség esetén az egyház mind külső, mind belső fórum számára pótolja a végrehajtó kormányzati hatalmat.

2. §. Ugyanez a szabály vonatkozik a 882., 883. és a 966. kánonban, valamint az 1111. kán. 1. §-ában említett felhatalmazásokra is.