AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

VI. CÍM

A TERMÉSZETES ÉS A JOGI SZEMÉLYEK

(Kánon 96 – 123)

I. FEJEZET (Kánon 96 - 112)

A TERMÉSZETES SZEMÉLYEK KÁNONI JOGÁLLÁSA

96. kán. - Az ember a keresztséggel válik Krisztus egyházának tagjává, és ezzel lesz itt személlyé is azokkal a kötelezettségekkel és jogokkal, melyek a keresztényeket jogállásuknak megfelelően megilletik, amennyiben közösségben vannak az egyházzal, és amennyiben ezt törvényesen hozott büntető rendelkezés nem akadályozza.

97. kán. - 1. §. Nagykorú az a személy, aki betöltötte tizennyolcadik életévét; ha ezt a kort még nem érte el, kiskorú.

2. §. A hetedik évét be nem töltött kiskorút gyermeknek nevezzük, és úgy tekintjük, hogy nem felel magáért; hetedik életévének betöltése után pedig azt vélelmezzük, hogy esze használatával rendelkezik.

98. kán. - 1. §. A nagykorú személyt megilleti jogainak teljes gyakorlása.

2. §. A kiskorú személy jogainak gyakorlásában a szülők vagy gyámok hatalma alatt áll, kivéve azokat a dolgokat, amelyeket illetően a kiskorúak isteni vagy kánoni jog alapján ki vannak véve hatalmuk alól; a gyámok kinevezését és hatalmát illetően a világi jog előírásait kell megtartani, hacsak a kánoni jog másként nem rendelkezik, vagy a megyéspüspök bizonyos esetekben megfelelő okból jónak nem látja, hogy más gyámot nevezzen ki.

99. kán. - Aki általában nem rendelkezik esze használatával, azt úgy tekintjük, mint aki nem felel magáért, és a gyermekekhez hasonló elbírálás alá esik.

100. kán. - A személyt helybelinek nevezzük ott, ahol lakóhelye van, jövevénynek ott, ahol pótlakóhelye van, idegennek, ha van lakóhelye, illetve pótlakóhelye, de ezeken kívül tartózkodik, lakóhely nélkülinek, ha nincs sem lakóhelye, sem pótlakóhelye.

101. kán. - 1. §. Az ember származási helye, még akkor is, ha újonnan megtért, az a hely, ahol születésekor szüleinek lakóhelye vagy ennek hiányában pótlakóhelye volt; ha pedig a szülőknek nem ugyanaz volt a lakóhelye vagy pótlakóhelye, akkor az anyáé számít.

2. §. Akinek a szülei lakóhely nélküliek voltak, annak származási helye maga a születési hely, kitett gyermek esetén pedig az a hely, ahol megtalálták.

102. kán. - 1. §. Lakóhelyet úgy szerez az ember, hogy egy plébánia vagy legalább egy egyházmegye területén tartózkodik, és vagy az a szándéka, hogy ha semmi el nem szólítja, örökre ott marad, vagy ténylegesen eltölt öt évet az illető helyen.

2. §. Pótlakóhelyet úgy szerez az ember, hogy egy plébánia vagy legalább egy egyházmegye területén tartózkodik, és vagy az a szándéka, hogy ha semmi el nem szólítja, legalább három hónapig ott marad, vagy ténylegesen eltölt ott három hónapot.

3. §. A plébánia területén levő lakóhelyet vagy pótlakóhelyet plébániainak, az egyházmegye területén belül, de nem plébánián levőt pedig egyházmegyeinek nevezzük.

103. kán. - A szerzetes intézményeknek és az apostoli élet társaságainak tagjai ott szereznek lakóhelyet, ahol az a ház található, amelyhez tartoznak; pótlakóhelyet pedig ott szereznek, ahol a 102. kán. 2. §-ának megfelelően tartózkodnak.

104. kán. - A házastársaknak legyen közös a lakóhelyük vagy a pótlakóhelyük; törvényes különválás alapján vagy más megfelelő okból külön-külön lakóhellyel vagy pótlakóhellyel rendelkezhetnek.

105. kán. - 1. §. A kiskorú lakóhelye és pótlakóhelye szükségképpen megegyezik annak lakóhelyével vagy pótlakóhelyével, akinek hatalma alatt áll. Aki a gyermekkorból kinőtt, szerezhet saját pótlakóhelyet is; aki pedig a világi jog szerint törvényesen nagykorúnak számít, saját lakóhelyet is szerezhet.

2. §. Akit nem kiskorúsága miatt, hanem valami más címen helyeztek más gyámsága vagy gondnoksága alá, a gyám vagy a gondnok lakóhelyén vagy pótlakóhelyén osztozik.

106. kán. - A lakóhely vagy a pótlakóhely elvész, ha az ember azzal a szándékkal távozik az illető helyről, hogy nem tér vissza, fenntartva a 105. kán. előírásait.

107. kán. - 1. §. Mind a lakóhely, mind a pótlakóhely alapján saját plébánosa és ordináriusa lesz az embernek.

2. §. A lakóhely nélküli saját plébánosa vagy ordináriusa annak a helynek a plébánosa vagy ordináriusa, ahol a lakóhely nélküli éppen tartózkodik.

3. §. Annak, akinek csak egyházmegyei lakóhelye vagy pótlakóhelye van, a saját plébánosa annak a helynek a plébánosa, ahol éppen tartózkodik.

108. kán. - 1. §. A rokonságot ág és fok szerint számítjuk.

2. §. Egyenes ágon annyi fok van, ahány nemzés, vagyis ahány személy a törzset leszámítva.

3. §. Oldalágon annyi fok van, ahány személy a két ágon együttesen, a törzset leszámítva.

109. kán. - 1. §. A sógorság az érvényes házasságból keletkezik, még ha azt nem hálták is el, és a férj meg a feleség rokonai, illetve a feleség meg a férj rokonai közt áll fenn.

2. §. Számítása úgy történik, hogy amilyen ágon és fokon rokona valaki a férjnek, ugyanazon az ágon és fokon sógora a feleségnek, és megfordítva.

110. kán. - Akiket a világi törvények szerint örökbe fogadtak, azok annak vagy azoknak a gyermekének számítanak, aki vagy akik örökbe fogadták őket.

111n. kán. - 1. §. A keresztség felvétele által a latin egyházhoz tartozóvá válik azoknak a szülőknek a gyermeke, akik maguk is oda tartoznak, vagy - ha egyikük nem tartozik oda - közös akarattal úgy kívánták, hogy gyermeküket a latin egyházban kereszteljék meg; ilyen közös akarat hiányában a gyermek a keresztséggel az apa sajátjogú egyházába kerül.

2. §. Ha pedig csak a szülők egyike katolikus, abba az egyházba kerül, amelyhez a katolikus szülő tartozik.

3. §. Minden tizennegyedik életévét betöltött keresztelendő szabadon megválaszthatja, hogy a latin egyházban kereszteljék-e meg, vagy más sajátjogú egyházban; ebben az esetben ahhoz az egyházhoz tartozik, amelyet választott.

112n. kán. - 1. §. A keresztség felvétele után más sajátjogú egyházba kerülnek át:

1. aki erre az Apostoli Szentszéktől engedélyt kapott;

2. az a házastárs, aki a házasságkötéskor vagy a házasság fennállásának időtartama alatt úgy nyilatkozik, hogy átlép házastársának sajátjogú egyházába; a házasság megszűnése után azonban szabadon visszatérhet a latin egyházba;

3. az 1. és a 2. sz.-ban említett személyek tizennégy éven aluli gyermekei, valamint vegyes házasságban a más sajátjogú egyházba törvényesen átlépett katolikus fél ugyanilyen korú gyermekei; amikor azonban tizennegyedik életévüket betöltötték, visszatérhetnek a latin egyházba.

2. §. A szentségek más sajátjogú egyház szertartása szerint való felvételének mégoly tartós szokása sem vonja maga után az illető egyházhoz való tartozást.