AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. CÍM

AZ EGYEDI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK

(Kánon 35 – 93)

IV. FEJEZET (Kánon 76 - 84)

A KIVÁLTSÁGOK

76. kán. - 1. §. Kiváltságot, vagyis bizonyos természetes vagy jogi személyek számára külön intézkedéssel adott kegyet engedélyezhet a törvényhozó vagy a végrehajtó hatóság, akit erre a törvényhozó felhatalmazott.

2. §. Az évszázados vagy emberemlékezetet meghaladó birtoklás a kiváltság engedélyezésének vélelmét alapozza meg.

77. kán. - A kiváltságot a 36. kán. 1. §-a szerint kell magyarázni, de mindig úgy kell értelmezi, hogy akik a kiváltságot kapják, valamilyen valódi kegyben részesüljenek.

78. kán. - 1. §. A kiváltságot örökösnek kell vélelmezni, hacsak az ellenkezője be nem bizonyosodik.

2. §. A személyi kiváltság, vagyis az, amelyik a személyt követi, a személlyel együtt szűnik meg.

3. §. A dologi kiváltság megszűnik a dolog vagy a hely teljes megszűnésével; a hellyel kapcsolatos kiváltság azonban feléled, ha a helyet ötven éven belül helyreállítják.

79. kán. - A kiváltság megszűnik az illetékes hatóság részéről történő visszavonás által a 47. kán. szerint, a 81. kán. tiszteletben tartásával.

80. kán. - 1. §. A lemondás által a kiváltság nem szűnik meg, kivéve, ha a lemondást az illetékes hatóság elfogadta.

2. §. A csupán az ő javára adott kiváltságról bármely természetes személy lemondhat.

3. §. A jogi személyeknek adott vagy a hely, illetve a dolog méltóságára való tekintettel engedélyezett kiváltságról az egyes személyek nem mondhatnak le; maga a jogi személy sem mondhat le a neki adott kiváltságról, ha a lemondás sérti az egyháznak vagy más személyeknek a jogát.

81. kán. - Az adományozó jogának megszűntével a kiváltság nem szűnik meg, hacsak nem a tetszésünk szerint vagy más ezzel egyenértékű záradékkal adták.

82. kán. - A mások számára terhet nem jelentő kiváltság nem szűnik meg azáltal, hogy nem élnek vele, vagy vele ellenkező gyakorlatot folytatnak; az viszont, amely másokra terhet ró, törvényes elévülés esetén megszűnik.

83. kán. - 1. §. A 142. kán. 2. §-ának fenntartásával, megszűnik a kiváltság, ha letelik az az idő, vagy betelik az eseteknek az a száma, amelyre engedélyezték.

2. §. Megszűnik akkor is, ha az idők során a körülmények az illetékes hatóság megítélése szerint annyira megváltoznak, hogy ártalmassá lesz, vagy használata meg nem engedetté válik.

84. kán. - Aki visszaél a kiváltságban kapott hatalmával, megérdemli, hogy megfosszák magától a kiváltságtól. Ezért az ordinárius, ha hiába figyelmeztette a kiváltság birtokosát, aki súlyosan visszaél kiváltságával, vonja meg tőle a kiváltságot, amit ő maga adott. Ha pedig a kiváltságot az Apostoli Szentszék adta, az ordinárius köteles a Szentszéket értesíteni.