AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. CÍM

AZ EGYEDI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK

(Kánon 35 – 93)

III. FEJEZET (Kánon 59 - 75)

A LEIRATOK

59. kán. - 1. §. A leirat az illetékes végrehajtó hatóságtól írásban kiadott közigazgatási intézkedés, mellyel természeténél fogva valakinek a kérésére kiváltságot, felmentést vagy más kegyet adományoznak.

2. §. A leiratokról szóló előírások, hacsak az ellenkezője nem nyilvánvaló, vonatkoznak az engedély megadására, valamint kegyeknek élőszóban való adományozására is.

60. kán. - Bármilyen leiratot kérhet mindenki, aki számára ez kifejezetten nincs megtiltva.

61. kán. - Hacsak az ellenkezője nem nyilvánvaló, leiratot más részére is lehet kérni, még az illető hozzájárulása nélkül is, és a leirat, hacsak ellentétes záradék mást nem mond, elfogadása előtt is érvényes.

62. kán. - Az a leirat, amelyben nincs végrehajtó megjelölve, a levél kiállításának pillanatától hatályos; a többi leirat a végrehajtás pillanatától.

63. kán. - 1. §. A subreptio, vagyis az igazság elhallgatása érvénytelenné teszi a leiratot, ha olyan adatot hallgattak el, amit a törvény, a hivatali ügyintézési szokások és a kánoni gyakorlat szerint az érvénytelenség terhe alatt közölni kell, kivéve, ha olyan kegyet engedélyező leiratról van szó, melyet saját kezdeményezésre adtak ki.

2. §. Ugyancsak érvénytelenné teszi a leiratot az obreptio, vagyis a hamis adat közlése, ha az előadott indokok egyike sem igaz.

3. §. Az olyan leiratok esetében, melyeknek nincs végrehajtójuk, az indokoknak a leirat kibocsátásakor kell igaznak lenniük; a többi leiratok esetében a végrehajtáskor.

64. kán. - A Paenitentiaria belső fórumra vonatkozó jogának tiszteletben tartásával, a Római Kúria bármely központi hatósága által megtagadott kegyet nem adhatja meg érvényesen sem a Kúria más központi hatósága, sem a római pápánál alacsonyabb más illetékes hatóság annak a központi hatóságnak a beleegyezése nélkül, amelyiknél a dolog intézése elkezdődött.

65. kán. - 1. §. A 2. és 3. § előírásainak fenntartásával, ki-ki csakis a megtagadás említésével kérjen más ordináriustól olyan kegyet, amit a saját ordináriusa megtagadott; ha ez az említés megtörtént, a másik ordinárius csak úgy adhatja meg a kegyet, hogy előbb megtudakolta az előbbi ordináriustól a megtagadás okát.

2. §. Azt a kegyet, amit az általános helynök vagy a püspöki helynök megtagadott, ugyanannak a püspöknek másik helynöke még akkor sem adhatja meg érvényesen, ha a megtagadó helynöktől értesült a megtagadás okáról.

3. §. Az általános helynök vagy a püspöki helynök által megtagadott, de később a megyéspüspöktől a megtagadásról való említés nélkül elnyert kegy érvénytelen; azt a kegyet pedig, amit a megyéspüspök tagadott meg, még a megtagadás megemlítésével sem lehet a püspök beleegyezése nélkül annak általános vagy püspöki helynökétől érvényesen elnyerni.

66. kán. - A leirat nem válik érvénytelenné attól, hogy tévedés van annak a személynek a nevében vagy lakcímében, akinek a leiratot adják, vagy aki kiadja, vagy annak a dolognak a nevében, amiről szól, feltéve, hogy az ordinárius megítélése szerint magával a személlyel vagy a dologgal kapcsolatban nincs semmi kétség.

67. kán. - 1. §. Ha esetleg ugyanarról a dologról két ellentétes leirat keletkezik, a különös abban, amit különösen kijelent, erősebb az általánosnál.

2. §. Ha egyformán különösek vagy általánosak, a korábbi erősebb a későbbinél, hacsak a második kifejezett említést nem tesz az elsőről, vagy ha az első leirat elnyerője bűnös szándékkal vagy súlyos gondatlanságból a leirattal való élést el nem mulasztotta.

3. §. Ha kétely merül fel a leirat érvénytelenségével kapcsolatban, akkor annak kiállítójához kell folyamodni.

68. kán. - Az Apostoli Szentszék olyan leiratát, amelyben nincs végrehajtó megjelölve, csak akkor kell bemutatni a leirat elnyerője ordináriusának, ha ezt maga a levél megparancsolja, vagy ha közügyekről van benne szó, vagy ha a feltételek meglétét igazolni kell.

69. kán. - Az olyan leiratot, amelynek bemutatására nincs idő megjelölve, bármikor be lehet mutatni a végrehajtónak, de megtévesztés és csalás ne forduljon elő.

70. kán. - Ha a leirat magát az engedélyezést végrehajtóra bízza, az ő feladata, hogy a kegyet józan megfontolása és lelkiismerete szerint megadja vagy megtagadja.

71. kán. - Senki sem köteles élni csupán az ő javára adott leirattal, hacsak egyébként nincs erre kánonilag kötelezve.

72. kán. - Az Apostoli Szentszék által adott leiratokat, ha lejártak, a megyéspüspök megfelelő okból egyszer meghosszabbíthatja, de három hónapnál nem hosszabb időre.

73. kán. - Az ellentétes törvény nem vonja vissza a leiratokat, hacsak maga a törvény másként nem rendelkezik.

74. kán. - Noha belső fórumon ki-ki élhet az élőszóban kapott keggyel, a külső fórum számára bizonyítania kell azt, valahányszor törvényesen felszólítják rá.

75. kán. - Ha a leirat kiváltságot vagy felmentést tartalmaz, meg kell tartani ezenkívül a következő kánonok előírásait is.