AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

I. KÖNYV

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

II. CÍM

A SZOKÁSJOG

(Kánon 23 – 28)

23. kán. - A hívők közössége által bevezetett jogszokás csak akkor rendelkezik törvényerővel, ha a törvényhozó jóváhagyta. Érvényességét az alábbi kánonok szabályozzák.

24. kán. - 1. §. Nem válhat törvényerejűvé az a szokás, amely ellenkezik az isteni joggal.

2. §. A kánonjoggal ellentétes, vagy a kánoni törvényt pótló szokás is csak akkor nyerhet törvényerőt, ha ésszerű; az a szokás viszont, amelyet a jog kifejezetten elvet, nem ésszerű.

25. kán. - Csak az a szokás nyerhet törvényerőt, amelyet egy olyan közösség, melynek már törvény adható, a jog bevezetésének szándékával követ.

26. kán. - Hacsak az illetékes törvényhozó külön jóvá nem hagyta, a hatályos kánonjoggal ellentétes vagy a kánoni törvényt pótló jogszokás csak akkor nyer törvényerőt, ha törvényesen és folyamatosan teljes harminc évig követik; az olyan kánoni törvénnyel szemben pedig, amely a jövőbeli jogszokásokat illetően eltiltó záradékkal rendelkezik, csak az évszázados vagy az emberemlékezetet meghaladó szokásnak lehet érvénye.

27. kán. - A szokásjog a törvények legjobb magyarázója.

28. kán. - Az 5. kán. tiszteletben tartásával, a törvényrontó vagy törvénypótló jogszokás az ellentétes jogszokás vagy törvény által szűnik meg, de - hacsak róluk kifejezett említést nem tesz - a törvény nem szünteti meg az évszázados vagy emberemlékezetet meghaladó jogszokásokat, sem az egyetemes törvény a részleges jogszokásokat.