The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

I. KÖNYV 

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

 

I. CÍM

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYEK

(Kánon 7 – 22)

 

7. kán. - A törvény akkor jön létre, amikor kihirdetik.

8. kán. - 1. §. Az egyetemes egyházi törvényeket az Acta Apostolicae Sedis c. hivatalos közlönyben való kiadás útján hirdetik ki, kivéve, ha egyes esetekben más kihirdetési módot írnak elő; hatályba csak akkor lépnek, mikor az Acta megfelelő számán feltüntetett dátumtól számított három hónap letelik, kivéve, ha a dolog természetéből kifolyólag azonnal kötelezőek, vagy ha magában a törvényben külön és kifejezetten rövidebb vagy hosszabb szünetelés van elrendelve.

2. §. A részleges törvényeket a törvényhozótól meghatározott módon hirdetik ki; kötelező erejük a kihirdetés napjától számított egy hónap elteltével kezdődik, hacsak magában a törvényben nincs más határidő megállapítva.

9. kán. - A törvények a jövőre vonatkoznak, nem a múltra, hacsak nem rendelkeznek bennük határozottan múltbéli dolgokról.

10. kán. - A jogcselekményt érvénytelenítőnek vagy a jogképességet megsemmisítőnek csak azok a törvények tekintendők, amelyek kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy a cselekmény semmis vagy a személy nem jogképes.

11. kán. - A tisztán egyházi törvények azokat kötelezik, akiket a katolikus egyházban kereszteltek meg, vagy oda fölvettek, és eszük elégséges használatával rendelkeznek, továbbá, hacsak a jog kifejezetten másképp nem rendelkezik, hetedik életévüket betöltötték.

12. kán. - 1. §. Az egyetemes törvények mindenütt kötelezik mindazokat, akik számára hozták őket.

2. §. Az olyan egyetemes törvények alól viszont, melyek egy adott területen nincsenek érvényben, ki vannak véve mindazok, akik éppen azon a területen tartózkodnak.

3. §. Valamely meghatározott terület számára hozott törvényeknek azok vannak alárendelve, akik számára hozták őket, és akik ott lakóhellyel vagy pótlakóhellyel rendelkeznek, s egyszersmind ott is tartózkodnak, tiszteletben tartva a 13. kán. előírását.

13. kán. - 1. §. A részleges törvényeket nem személyi, hanem területi jellegűeknek vélelmezzük, hacsak az ellenkezője nem világos.

2. §. Az idegeneket:

1. nem kötelezik saját területük részleges törvényei, amíg azon kívül tartózkodnak, kivéve, ha áthágásuk saját területükön kárt okoz, vagy ha e törvények személyi jellegűek;

2. nem kötelezik tartózkodási helyük törvényei sem, kivéve azokat, amelyek a közrendre vonatkoznak, cselekmények formaságait határozzák meg, vagy az illető területen fekvő ingatlanokkal kapcsolatosak.

3. §. A lakóhely nélkülieket a tartózkodási helyükön érvényes egyetemes és részleges törvények egyaránt kötelezik.

14. kán. - A törvények, még ha jogcselekményt érvénytelenítők vagy jogképességet megsemmisítők is, jogkétség esetén nem köteleznek; ténykétség esetén az ordináriusok felmentést adhatnak alóluk, feltéve, ha ezt - amennyiben fenntartott felmentésről van szó - meg szokta adni az a hatóság, akinek fenn van tartva.

15. kán. - 1. §. A jogcselekményt érvénytelenítő vagy jogképességet megsemmisítő törvények nem tudása vagy a velük kapcsolatos tévedés nem akadályozza ezek hatását, kivéve, ha kifejezett rendelkezés mondja ki ennek ellenkezőjét.

2. §. A törvénnyel, a büntetéssel, a saját tettünkkel vagy más közismert cselekedetével kapcsolatban nem vélelmezhető a tudatlanság vagy a tévedés; más nem közismert tettével kapcsolatban vélelmezendő, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.

16. kán. - 1. §. A törvényeket hitelesen magyarázza a törvényhozó és az, akit ő a hiteles törvénymagyarázatra felhatalmazott.

2. §. A törvény módjára kiadott hiteles törvénymagyarázatnak ugyanolyan érvénye van, mint magának a törvénynek, és ki kell hirdetni; visszamenő hatálya van akkor, ha a törvény önmagukban biztos szavait csak megvilágítja; ha a törvényt leszűkíti, kiterjeszti vagy a kétes szöveget magyarázza, nincs visszamenő hatálya.

3. §. A bírói ítélet vagy meghatározott ügyben hozott közigazgatási intézkedés módján adott törvénymagyarázat nem rendelkezik törvényerővel, és csak azokat a személyeket, illetve dolgokat köti, akik vagy amelyek számára kiadták.

17. kán. - Az egyházi törvényeket a szavaknak a szövegben és a szövegösszefüggésben hordozott sajátos jelentése szerint kell érteni; ha mégis kétesek és homályosak maradnának, akkor az esetleg található párhuzamos helyeket, a törvény célját, körülményeit és a törvényhozó szándékát kell figyelembe venni.

18. kán. - Azokat a törvényeket, melyek büntetést állapítanak meg, a jogok szabad gyakorlását korlátozzák, vagy törvény alóli kivételt tartalmaznak, szorosan kell értelmezni.

19. kán. - Ha valamely kérdésről nincsen kifejezett előírás sem az egyetemes, sem a részleges törvényben, sem a szokásjogban, akkor az ügyet - hacsak nem büntető - a hasonló esetekre hozott törvények figyelembevételével, a jog általános elveinek a kánoni méltányosság szerinti alkalmazásával, a Római Kúria jogszolgáltatása és gyakorlata, valamint a tudósok közös és állandó véleménye szem előtt tartásával kell megoldani.

20. kán. - A későbbi törvény akkor törli el vagy módosítja a korábbit, ha ezt kifejezetten kimondja, vagy ha szöges ellentétben áll vele, illetve ha a korábbi törvény anyagát a maga egészében szabályozza; mégis az egyetemes törvény nem módosítja a részleges vagy különös jogot, kivéve, ha a jog kifejezetten ennek ellenkezőjét rendeli el.

21. kán. - Kétség esetén a korábbi törvény visszavonását nem vélelmezzük, hanem a későbbi törvényeket a korábbiakhoz kell viszonyítani, és lehetőség szerint össze kell velük egyeztetni őket.

22. kán. - Azokat a világi törvényeket, amelyekre az egyházi jog utal, a kánonjogban eredeti hatásaikkal kell megtartani, amennyiben az isteni joggal nem ellentétesek, és a kánoni jog másként nem rendelkezik.

top