AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. KÖNYV

AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA

III. RÉSZ

A TEMETŐK

1240. kán. - 1. §. Ahol lehetséges, legyenek az egyháznak saját temetői vagy legalább a világi temetőkben az elhunyt hívőknek szánt részek; mindezeket szabályszerűen meg kell áldani.

2. §. Ha ez nem érhető el, áldják meg esetenként szabályosan az egyes sírokat.

1241. kán. - 1. §. A plébániáknak és a szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.

2. §. Más jogi személyeknek vagy családoknak is lehet külön temetőjük vagy temetkezési helyük, melyet a helyi ordinárius megítélése szerint áldjanak meg.

1242. kán. - Templomban ne temessenek el holttesteket, kivéve, ha a római pápa, vagy saját templomukban, a bíborosok vagy a megyéspüspökök, illetve kiérdemesült megyéspüspökök temetéséről van szó.

1243. kán. - A temetőkben megtartandó rendről, főként pedig a szent jellegük védelmével és előmozdításával kapcsolatos dolgokról a részletes jog mondjon ki megfelelő szabályokat.