A SZENT HELYEK ÉS A SZENT IDŐK

 

I. CÍM

A SZENT HELYEK

(Kánon 1205 – 1243)

 

III. FEJEZET (Kánon 1230 - 1234)

A KEGYHELYEK

1230. kán. - Kegyhelynek azt a templomot vagy más szent helyet nevezzük, ahová különleges vallásos okból számos hívő zarándokol el a helyi ordinárius jóváhagyásával.

1231. kán. - Ahhoz, hogy egy kegyhelyet országosnak lehessen nevezni, a püspöki konferencia jóváhagyása szükséges; ahhoz, hogy nemzetközinek lehessen mondani, a Szentszék jóváhagyására van szükség.

1232. kán. - 1. §. Az egyházmegyei kegyhely szabályzatának jóváhagyására a helyi ordinárius illetékes; az országos kegyhely szabályzatának jóváhagyására a püspöki konferencia, a nemzetközi kegyhelyére pedig egyedül a Szentszék.

2. §. A szabályzatban elsősorban a célt, az igazgató hatáskörét, a javak tulajdonát és kezelését kell meghatározni.

1233. kán. - A kegyhelyeknek bizonyos kiváltságokat lehet adni, valahányszor a helyi körülmények, a zarándokok nagy száma és főként a hívők java ezt indokolni látszik.

1234. kán. - 1. §. A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával.

2. §. A népművészetet és vallásosságot bizonyító fogadalmi tárgyakat a kegyhelyeken vagy hozzájuk közeli helyeken láthatóan kell elhelyezni, és biztonságosan kell őrizni.