A SZENT HELYEK ÉS A SZENT IDŐK

 

I. CÍM

A SZENT HELYEK

(Kánon 1205 – 1243)

 

II. FEJEZET (Kánon 1223 - 1229)

A KÁPOLNÁK ÉS A MAGÁN-HÁZIKÁPOLNÁK

1223. kán. - Kápolnának nevezzük azt az egy közösség vagy a hívők egy ott összegyűlő csoportja számára az ordinárius engedélyével istentiszteleti célra rendelt helyet, ahová az illetékes elöljáró beleegyezésével más hívők is bemehetnek.

1224. kán. - 1. §. Az ordinárius a kápolna létesítéséhez szükséges engedélyt csakis akkor adja meg, ha előbb személyesen vagy más által a kápolnának szánt helyet meglátogatta, és úgy találta, hogy illően van berendezve.

2. §. Az engedély megadása után azonban a kápolnát nem szabad közönséges célokra használni ugyanannak az ordináriusnak a felhatalmazása nélkül.

1225. kán. - A törvényesen létesített kápolnában minden szent szertartás végezhető, hacsak egyes szertartások a jog vagy a helyi ordinárius rendelkezése folytán kivételt nem képeznek, illetve ha a liturgikus szabályokkal nem ellenkezik.

1226. kán. - Magán-házikápolnának az egy vagy több természetes személy javára, a helyi ordinárius engedélyével, istentiszteletre rendelt helyet nevezzük.

1227. kán. - A püspökök létesíthetnek a maguk számára magán-házikápolnát; ez ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a kápolna.

1228. kán. - Az 1227. kán. előírásának fenntartásával, misének vagy más szent szertartásnak magán-házikápolnában való végzéséhez a helyi ordinárius engedélye szükséges.

1229. kán. - Illő, hogy a kápolnákat és a magán-házikápolnákat a liturgikus könyvekben előírt szertartás szerint megáldják; kötelező azonban, hogy csakis istentiszteleti célra tartsák fenn őket, és minden házi használattól mentesek legyenek.