A SZENT HELYEK ÉS A SZENT IDŐK

 

I. CÍM

A SZENT HELYEK

(Kánon 1205 – 1243)

 

I. FEJEZET (Kánon 1214 - 1222)

A TEMPLOMOK

1214. kán. - Templomnak azt az istentiszteleti célra szánt, szent épületet nevezzük, melybe a hívőknek joga van belépni az isteni kultusz - főként nyilvános - gyakorlása céljából.

1215. kán. - 1. §. Ne építsenek semmiféle templomot a megyéspüspök kifejezett, írásbeli hozzájárulása nélkül.

2. §. A megyéspüspök csakis akkor adja hozzájárulását, ha a papi szenátus és a szomszédos templomok igazgatóinak megkérdezése után úgy ítéli, hogy az új templom a lelkek javát szolgálhatja, és nem fognak hiányozni a templom felépítéséhez és az istentisztelethez szükséges eszközök.

3. §. A szerzetes intézményeknek is, még ha megkapták is a megyéspüspök hozzájárulását egy új ház létesítéséhez az egyházmegyében vagy a városban, mielőtt egy meghatározott helyen templomot építenének, a megyéspüspök engedélyére van szükségük.

1216. kán. - A templomok építése és felújítása során, szakértők tanácsának kikérésével, tartsák meg a liturgia és az egyházművészet elveit és szabályait.

1217. kán. - 1. §. Az építkezés megfelelő befejezése után az új templomot mielőbb szenteljék fel vagy legalább áldják meg a szent liturgia törvényeinek megtartásával.

2. §. A templomokat, különösen a székesegyházakat és a plébániatemplomokat, ünnepélyes szertartással szenteljék fel.

1218. kán. - Minden templomnak legyen címe, melyet a templom felszentelése után nem lehet megváltoztatni.

1219. kán. - A törvényesen felszentelt vagy megáldott templomban minden istentiszteleti cselekmény végezhető, a plébániai jogok tiszteletben tartásával.

1220. kán. - 1. §. Az összes illetékesnek legyen gondja arra, hogy a templomokban megőrizzék az Isten házához illő tisztaságot és ékességet, és távol tartsanak mindent, ami a hely szentségével nem fér össze.

2. §. A szent és értékes tárgyak védelmére a fenntartás szokásos módszereit és a megfelelő biztonsági eszközöket alkalmazzák.

1221. kán. - A templomba való belépésnek a szent szertartások idején szabadnak és ingyenesnek kell lennie.

1222. kán. - 1. §. Ha egy templomot semmiképpen sem lehet istentiszteleti célra használni és nincs lehetőség a helyreállításra, a megyéspüspök átadhatja közönséges, de nem szennyes használatra.

2. §. Ha más súlyos okok szólnak amellett, hogy egy templomot ne használjanak többé istentiszteleti célra, a megyéspüspök a papi szenátus meghallgatásával átadhatja azt közönséges, de nem szennyes használatra, azok beleegyezésével, akiknek a templom fölött törvényesen érvényesíteni kívánt jogaik vannak, feltéve, hogy a lelkek javát emiatt semmiféle károsodás nem éri.