A TÖBBI ISTENTISZTELETI CSELEKMÉNY

 

V. CÍM

A FOGADALOM ÉS AZ ESKÜ

(Kánon 11191 – 1204)

 

II. FEJEZET (Kánon 1199 - 1204)

AZ ESKÜ

1199. kán. - 1. §. Az eskü, vagyis az isteni Név tanúságul hívása az igazság mellett csakis az igazság szerint, megfontoltan és igazságosan tehető le.

2. §. A kánonok által kívánt vagy megengedett esküt képviselő útján nem lehet érvényesen letenni.

1200. kán. - 1. §. Aki szabadon megesküdött arra, hogy valamit megtesz, annak külön vallási kötelezettsége annak teljesítése, amit esküvel megerősített.

2. §. A megtévesztéssel, erőszakkal vagy súlyos félelem révén kicsikart eskü magánál a jognál fogva semmis.

1201. kán. - 1. §. Az ígérő eskü annak a cselekménynek a természetében és feltételeiben részesedik, amelyhez kapcsolódik.

2. §. Ha az eskü olyan cselekményhez kapcsolódik, amely közvetlenül mások kárára, a közjó vagy az örök üdvösség sérelmére irányul, az ilyen cselekmény az eskü által semmiféle megerősítést nem nyer.

1202. kán. - Az ígérő esküből fakadó kötelezettség megszűnik:

1. ha elengedi az, akinek javára az esküt tették;

2. ha az eskü tárgya lényegileg megváltozik, vagy a körülmények megváltozásával rosszá vagy teljesen közömbössé válik, vagy a nagyobb jót akadályozza;

3. ha megszűnik a célját képező ok vagy az a feltétel, amellyel esetleg az esküt tették;

4. ha felmentést adnak alóla vagy megváltoztatják, az 1203. kán. szerint.

1203. kán. - Akik a fogadalmat felfüggeszthetik, felmentést adhatnak alóla vagy megváltoztathatják, ugyanilyen jelleggel rendelkeznek ugyanezzel a hatalommal az ígérő eskü vonatkozásában is; de ha az eskü alóli felmentés mások számára sérelmes, és ezek megtagadják a kötelezettség elengedését, akkor az eskü alól egyedül az Apostoli Szentszék adhat felmentést.

1204. kán. - Az esküt szoros értelemben kell magyarázni a jog és az eskü tevőjének szándéka szerint, vagy ha ez rosszhiszeműen jár el, annak szándéka szerint, akinek az esküt tették.