A TÖBBI ISTENTISZTELETI CSELEKMÉNY

 

III. CÍM

AZ EGYHÁZI TEMETÉS

(Kánon 1176 - 1185)

 

II. FEJEZET (Kánon 1183 - 1185)

KIKNEK KELL MEGADNI ÉS KIKTŐL KELL MEGTAGADNI AZ EGYHÁZI TEMETÉST

1183. kán. - 1. §. A temetést illetően a katekumenek krisztushívőknek számítanak.

2. §. A helyi ordinárius megengedheti, hogy egyházi temetésben részesítsék azokat a gyermekeket, akiknek megkeresztelése a szülők szándékában állott, de meghaltak, mielőtt megkeresztelték volna őket.

3. §. A nem katolikus egyházhoz vagy egyházi közösséghez tartozó megkereszteltek egyházi temetésben részesíthetők a helyi ordinárius józan megítélése szerint, kivéve, ha biztos, hogy ennek ellenkezőjét akarták, és feltéve, hogy saját egyházi szolgálattevőjük nem érhető el.

1184. kán. - 1. §. Hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, nem részesíthetők egyházi temetésben:

1. a köztudottan hitehagyók, eretnekek és szakadárok;

2. akik testük elhamvasztását a keresztény hittel ellenkező okból választották;

3. más nyilvánvaló bűnösök, akiket nem lehet egyházi temetésben részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna.

2. §. Ha valamilyen kétség támad, a helyi ordináriust kell megkérdezni, és az ő megítélése szerint kell eljárni.

1185. kán. - Aki ki van zárva az egyházi temetésből, attól meg kell tagadni minden temetési misét is.