A TÖBBI ISTENTISZTELETI CSELEKMÉNY

 

III. CÍM

AZ EGYHÁZI TEMETÉS

(Kánon 1176 - 1185)

 

I. FEJEZET (Kánon 1177 - 1182)

A TEMETÉSI SZERTARTÁS VÉGZÉSE

1177. kán. - 1. §. A temetési szertartást minden elhunyt hívőért általában a saját plébániatemplomában kell végezni.

2. §. Mégis szabad minden hívőnek vagy azoknak, akik az elhunyt hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más templomot választani a temetési szertartásra az illető templom igazgatójának beleegyezésével és értesítve az elhunyt saját plébánosát.

3. §. Ha a haláleset a saját plébánián kívül történt, és a holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak törvényesen valamely templomot a temetési szertartásra, a temetési szertartást annak a plébániának a templomában végezzék, ahol a haláleset történt, hacsak a részleges jog más templomot nem jelöl ki.

1178. kán. - A megyéspüspök temetési szertartását saját székesegyházában végezzék, hacsak ő maga nem választott más templomot.

1179. kán. - A szerzetesek vagy az apostoli élet társaságának tagjai temetési szertartását általában saját templomukban vagy kápolnájukban az elöljáró végezze, ha az intézmény vagy a társaság klerikusi, egyébként a lelkész végezze.

1180. kán. - 1. §. Ha a plébániának saját temetője van, az elhunyt hívőket ott kell eltemetni, hacsak maga az elhunyt, avagy azok, akik az elhunyt temetéséről gondoskodni illetékesek, törvényesen más temetőt nem választottak.

2. §. Mindenki megválaszthatja azt a temetőt, ahová temessék, hacsak a jog ettől el nem tiltja.

1181. kán. - A temetés alkalmából adott adományokat illetően meg kell tartani az 1264. kán. előírásait, ügyelve azonban, nehogy a temetés tekintetében személyválogatás forduljon elő, vagy a szegények ne kapják meg a megfelelő temetést.

1182. kán. - A temetés végeztével írják be a megfelelő bejegyzést a halottak anyakönyvébe a részleges jog szerint.