A TÖBBI ISTENTISZTELETI CSELEKMÉNY

 

I. CÍM

A SZENTELMÉNYEK (Kánon 1166 – 1172)

 

1166. kán. - A szentelmények szent jelek, melyekkel a szentségek bizonyos utánzásaként, főleg lelki hatásokat jeleznek és érnek el az egyház könyörgése folytán.

1167. kán. - 1. §. Egyedül az Apostoli Szentszék létesíthet új szentelményeket, vagy magyarázhatja hitelesen a meglevőket, és csak ő törölheti el vagy változtathatja meg valamelyiküket.

2. §. A szentelmények végzése vagy kiszolgáltatása során gondosan meg kell tartani az egyházi hatóságtól jóváhagyott szertartásokat és formulákat.

1168. kán. - A szentelmények kiszolgáltatója a kellő hatalommal felruházott klerikus; egyes szentelményeket, a liturgikus könyvek előírásainak megfelelően, a helyi ordinárius megítélése szerint, kellő tulajdonságokkal rendelkező világiak is kiszolgáltathatnak.

1169. kán. - 1. §. A megszentelést és a felszentelést csak felszentelt püspökök végezhetik érvényesen, vagy olyan áldozópapok, akiket erre a jog vagy törvényes engedély felhatalmaz.

2. §. Az áldásokat, kivéve azokat, amelyek a római pápának vagy a püspököknek vannak fenntartva, minden áldozópap megadhatja.

3. §. A diakónus csak azokat az áldásokat adhatja, amelyeket neki a jog kifejezetten megenged.

1170. kán. - Az áldásokat elsősorban katolikusoknak adják, de adhatók katekumeneknek, sőt, ha az egyház nem tiltja, nem katolikusoknak is.

1171. kán. - A szent dolgokat, vagyis azokat, amelyeket felszenteléssel vagy áldással az istentiszteletre szántak, tisztelettel kell kezelni, és nem szabad közönséges vagy nekik meg nem felelő célra használni még akkor sem, ha magánszemélyek birtokában vannak.

1172. kán. - 1. §. Senki sem végezhet törvényesen ördögűzést megszállottakon, ha a helyi ordináriustól külön és kifejezett engedélyt nem kapott.

2. §. Ezt az engedélyt a helyi ordinárius csak jámbor, tudós, józan és kifogástalan életű áldozópapnak adja meg.