The Holy See
back up
Search
riga

AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. KÖNYV

AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA

 

I. RÉSZ

A SZENTSÉGEK

 

VI. CÍM

AZ EGYHÁZI REND

(Kánon 1008 - 1054)

 

I. FEJEZET (Kánon 1010 - 1023)

A FELSZENTELÉS ÉS A SZENTELŐ

1010. kán. - A felszentelést vasárnap vagy parancsolt ünnepen, ünnepélyes mise keretében kell végezni, de lelkipásztori okból más napokon - így hétköznapon - is végezhető.

1011. kán. - 1. §. A felszentelést általában a székesegyházban végezzék, de lelkipásztori okból más templomban vagy kápolnában is végezhető.

2. §. A felszentelésre meg kell hívni a klerikusokat és más krisztushívőket, hogy minél többen vegyenek részt a szertartáson.

1012. kán. - Az egyházi rend kiszolgáltatója a felszentelt püspök.

1013. kán. - Egy püspöknek sem szabad püspököt szentelnie, hacsak előzetesen nem bizonyos, hogy megvan rá a pápai megbízás.

1014. kán. - Hacsak az Apostoli Szentszék felmentést nem adott alóla, a felszentelést vezető püspöknek püspökszenteléskor legalább két másik szentelő püspököt kell maga mellé vennie; nagyon helyénvaló azonban, hogy az összes jelen lévő püspökök is velük együtt szenteljék a kiválasztottat.

1015. kán. - 1. §. Az áldozópapságra és a diakonátusra mindenkit a saját püspöke szenteljen, vagy ennek szabályszerű szentelési elbocsátó levele alapján történjék a szentelés.

2. §. A saját püspök, akit megfelelő ok nem gátol, személyesen szentelje fel alárendeltjeit; de keleti rítusú alárendeltjét apostoli engedély nélkül nem szentelheti fel megengedetten.

3. §. Aki szentelési elbocsátót adhat a rendek felvételére, az ugyanezeket a rendeket személyesen is feladhatja, ha püspökké van szentelve.

1016. kán. - A világi klérusba lépni szándékozók diakónussá szentelése tekintetében a saját püspök vagy annak az egyházmegyének a püspöke, ahol a szentelendő lakóhelye van, vagy annak az egyházmegyének a püspöke, amelynek az illető a szolgálatába kíván állni; a világi klerikusok áldozópappá szentelése tekintetében a saját püspök annak az egyházmegyének a püspöke, amelybe a szentelendő a diakonátus révén inkardinálva van.

1017. kán. - A püspök saját területén kívül csakis a megyéspüspök engedélyével adhatja fel a rendeket.

1018. kán. - 1. §. Egyházmegyések számára szentelési elbocsátót adhat:

1. az 1016. kán.-ban említett saját püspök;

2. az apostoli kormányzó, valamint - a tanácsosok testületének beleegyezésével - az egyházmegyei kormányzó; továbbá a 495. kán. 2. §-ában említett tanács beleegyezésével az apostoli provikárius és proprefektus.

2. §. Az egyházmegyei kormányzó, az apostoli provikárius és proprefektus ne adjon elbocsátót azoknak, akiktől a megyéspüspök vagy az apostoli vikárius, illetve prefektus a szent rendekbe való felvételt megtagadta.

1019. kán. - 1. §. A pápai jogú klerikusi szerzetes intézmény vagy az apostoli élet pápai jogú klerikusi társasága nagyobb elöljárójának joga, hogy a szabályzat szerint az intézménybe vagy társaságba örökre vagy véglegesen felvett alárendeltjeinek elbocsátót adjon a diakonátus vagy az áldozópapság felvételére.

2. §. Bármely intézmény vagy társaság összes többi növendékének szentelése az egyházmegyés klerikusokra vonatkozó jogszabályok szerint történik, az elöljáróknak adott minden felhatalmazás visszavonásával.

1020. kán. - Elbocsátót csak akkor adjanak, ha előzőleg beszerezték az ösz-szes igazolásokat és okmányokat, melyeket a jog az 1050. és 1051. kán. szerint megkíván.

1021. kán. - Elbocsátó levelet az Apostoli Szentszékkel közösségben levő bármely püspöknek lehet küldeni, kivéve - hacsak apostoli engedély nincs rá -a szentelendő rítusától eltérő rítusú püspöknek.

1022. kán. - A szentelő püspök, amikor a törvényes elbocsátó levelet megkapta, csak akkor végezze el a szentelést, ha teljesen meggyőződött arról, hogy a levél kifogástalanul hiteles.

1023. kán. - Az elbocsátó levelet maga a levél kiadója vagy ennek utódja korlátozhatja vagy visszavonhatja, de a kiadott elbocsátó levél nem veszti hatályát kiadója jogának megszűntével.


top