AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. KÖNYV

AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA

I. RÉSZ

A SZENTSÉGEK

IV. CÍM

A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE

(Kánon 959 - 997)

IV. FEJEZET (Kánon 992 - 997)

A BÚCSÚK

992. kán. - A búcsú az ideigtartó büntetés elengedése Isten előtt azokért a bűnökért, melyek maga a bűn tekintetében már el vannak törölve; a búcsút a kellően felkészült krisztushívő bizonyos meghatározott feltételekkel az egyház közbejöttével nyeri el, amely mint a megváltás szolgája hivatalosan kezeli és alkalmazza a Krisztus és a szentek által adott elégtétel kincstárát.

993. kán. - A búcsú aszerint részleges vagy teljes, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részben szabadít-e meg, vagy teljes egészében.

994. kán. - A részleges vagy teljes búcsút bármely hívő elnyerheti a maga számára, vagy fordíthatja könyörgésként az elhunytak javára.

995. kán. - 1. §. A legfőbb egyházi hatóságon kívül csak azok engedélyezhetnek búcsút, akiknek ezt a hatalmát a jog elismeri, vagy akiket erre a római pápa felhatalmaz.

2. §. Egyetlen a római pápánál alacsonyabb rangú hatóság sem hatalmazhat fel másokat búcsú engedélyezésére, hacsak ezt neki az Apostoli Szentszék kifejezetten meg nem engedte.

996. kán. - 1. §. Ahhoz, hogy valaki búcsú elnyerésére képes legyen, szükséges, hogy meg legyen keresztelve, ne legyen kiközösítve, és legalább az előírt cselekmények végén a kegyelem állapotában legyen.

2. §. Ahhoz pedig, hogy az arra képes személy a búcsút el is nyerje, az szükséges, hogy legalább általános szándéka legyen azt elnyerni, és a megszabott időben és kellő módon elvégezze az előírt cselekményeket a búcsút engedélyező intézkedés szerint.

997. kán. - A búcsúk engedélyezését és alkalmazását illetően meg kell tartani ezenkívül azokat az egyéb előírásokat is, melyek az egyház külön törvényeiben találhatók.