|
AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV
IV. KÖNYV
AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA
I. RÉSZ
A SZENTSÉGEK
IV. CÍM
A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE
(Kánon 959 - 997)
III. FEJEZET (Kánon 987 - 991)
A GYÓNÓ
987. kán. - Ahhoz, hogy a krisztushívő a bűnbánat szentségének üdvös orvosságában részesüljön, úgy kell felkészülnie, hogy elkövetett bűneit elvetve, és a javulás szándékával Istenhez térjen.
988. kán. - 1. §. A krisztushívő köteles faj és szám szerint meggyónni a keresztség után elkövetett és az egyház kulcsai révén még közvetlenül fel nem oldozott s egyéni gyónásban még meg nem vallott összes súlyos bűnét, melyről gondos lelkiismeret-vizsgálat után tudomása van.
2. §. Ajánlatos, hogy a krisztushívők bocsánatos bűneiket is meggyónják.
989. kán. - Minden krisztushívő, aki elérte értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább évente egyszer híven meggyónni.
990. kán. - Senkinek sem tilos tolmács útján gyónnia, a visszaélések és a botrányok elkerülésével, fenntartva a 983. kán. 2. §-ának előírását.
991. kán. - Minden krisztushívőnek joga van bűneit annál a törvényesen jóváhagyott gyóntatónál meggyónni, akinél akarja, még akkor is, ha az illető más rítushoz tartozik. |