AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYV

IV. KÖNYV

AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐ FELADATA

I. RÉSZ

A SZENTSÉGEK

840. kán. - Az Újszövetség szentségei, melyeket az Úr Krisztus alapított és bízott az egyházra, mint Krisztus és az egyház cselekményei, jelek és eszközök, melyek kifejezik és erősítik a hitet, Istennek megadják a tiszteletet, és megszentelik az embert, s így a legnagyobb mértékben hozzájárulnak az egyházi közösség kialakításához, erősítéséhez és kifejezéséhez; ezért végzésük során mind a szent szolgálatot teljesítőknek, mind a többi krisztushívőknek a legnagyobb tisztelettel és kellő gonddal kell eljárniuk.

841. kán. - Mivel a szentségek az egész egyház számára ugyanazok, és az isteni letéteményhez tartoznak, csakis a legfőbb egyházi hatóság joga, hogy megítélje vagy meghatározza azt, ami érvényességükhöz szükséges; ugyanennek vagy a 838. kán. 3. és 4. §-a szerinti más illetékes hatóságnak a joga döntéseket hozni megengedett végzésükkel, kiszolgáltatásukkal és felvételükkel kapcsolatban, valamint a végzésük során megtartandó rendre vonatkozólag.

842. kán. - 1. §. Aki a keresztséget nem vette fel, nem bocsátható érvényesen a többi szentségekhez.

2. §. A keresztség, a bérmálás és a legszentebb eucharisztia olyan szorosan összetartoznak egymással, hogy szükségesek a kereszténységbe való teljes beavatáshoz.

843. kán. - 1. §. A szent szolgálatot teljesítők nem tagadhatják meg a szentségeket azoktól, akik megfelelően kérik őket, kellőképpen felkészültek rájuk, és jogilag nincsenek eltiltva felvételüktől.

2. §. A lelkipásztorok és a többi krisztushívők egyházi feladatuknak megfelelően kötelesek gondoskodni arról, hogy azokat, akik a szentségeket kérik, az evangélium kellő hirdetésével és hitoktatással készítsék fel azok felvételére, az illetékes hatóságtól kiadott szabályok figyelembevételével.

844. kán. - 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával.

2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve, hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek.

3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval.

4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.

5. §. A 2., 3. és 4. §-ban említett esetekre a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia csak akkor adjon ki általános szabályokat, ha az érdekelt nem katolikus egyháznak vagy közösségnek legalább az illetékes helyi hatóságát megkérdezte.

845. kán. - 1. §. Mivel a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend jegyet hagy hátra, ezek a szentségek nem ismételhetők.

2. §. Ha gondos vizsgálat után indokolt kétség marad fenn aziránt, hogy az

1. §-ban említett szentségeket csakugyan kiszolgáltatták-e vagy érvényesen szolgáltatták-e ki, az illető szentségeket feltételesen kell kiszolgáltatni.

846. kán. - 1. §. A szentségek kiszolgáltatása során híven követni kell az illetékes hatóság által jóváhagyott liturgikus könyveket; ezért senki ezekhez semmit ne adjon hozzá, belőlük semmit el ne vegyen, és rajtuk semmit ne változtasson önkényesen.

2. §. A kiszolgáltató a szentségeket a saját rítusa szerint szolgáltassa ki.

847. kán. - 1. §. Az olyan szentségek kiszolgáltatása során, melyekhez szent olajokat kell alkalmazni, a kiszolgáltatónak olajbogyóból vagy más növényből készített és - a 999. kán. 2. sz.-ának fenntartásával - a püspöktől megszentelt vagy megáldott olajat kell használnia, mégpedig újonnan megáldott olajat; régit csak szükség esetén használjon.

2. §. A plébános a szent olajokat a saját püspökétől kérje, és illő tartóban, gondosan őrizze.

848. kán. - A kiszolgáltató az illetékes hatóságtól megszabott adományokon kívül a szentségek kiszolgáltatásáért semmit ne kérjen, s mindig ügyeljen, nehogy a szegények szegénységük miatt nélkülözzék a szentségi segítséget.